Olvasnivaló

Klasszikusok és bestsellerek - romantikus irodalom, fantasy, képregények és sok más minden

Néznivaló

Mozifilmek, animációs filmek és sorozatok

Hallgatnivaló

Pop/rock/alter, leginkább a világ különböző tájairól

Játszanivaló

Játékok lányoknak PC-re és androidra (romantikus visual novel műfaj előnyben :))

Sziasztok!

Ha kérdésetek/kérésetek van, ne habozzatok, írjatok kommentet! :)

"A regény 1801-ben indul, amikor Lockwood úr, aki Heathclifftől akarja bérbe venni Thrushcross Grange-t (magyarul: Fácánosmajor), Zúgóbércre látogat, és eltölt ott egy éjszakát. Már megérkezésekor feltűnik neki a ház barátságtalan, rideg légköre és a házigazda nyers modora, bár az ott lakó fiatal lányt, Cathy Lintont bájosnak találja. Az éjszaka nem várt fordulatot vesz: Lockwood szobájában különös hangokat hall, és mintha egy női szellemalakot vélne felfedezni. A férfi rémülten menekül, míg házigazdája, Heathcliff őrjöngve hívja a távozó kísértetet. Lockwood, aki az éjszaka eseményi után betegen fekszik Thrushcross Grange-ben, megkéri Nellyt, a házvezetőnőt, hogy mesélje el Heathcliff és Catherine történetét..."

 (az agyam eldobom ezen a "Bella és Edward kedvenc könyve" plecsnin még mindig... xD)

"Nelly elbeszélése harminc évvel korábban kezdődik, amikor Mr. Earnshaw, Szelesdomb ura, egy hosszú útjáról egy kis Liverpoolban talált utcagyerekkel tért haza, akit elhalt fia után Heathcliffnek nevezett el. Míg igazi fia, Hindley már a kezdettől szívből gyűlöli Heathcliffet, lánya, Catherine rögtön megszereti, ő és a fiú hamarosan elválaszthatatlanok lesznek. Együtt tanulnak és játszanak a közeli vad vidéken, egészen addig, amíg Mr. Earnshaw meg nem hal, és Hindley át nem veszi a birtok irányítását. Ő gyűlölt mostohatestvérét szolgasorba taszítja, és megalázó munkákat bíz rá, ám Catherine-től így sem tudja elválasztani. A két fiatal egy este csínyből betör a közeli birtokra, Thrushcross Grange-re, de elkapják őket: Heathcliffet kidobják, ám Catherine-t ott tartják vendégségben. Mikor a lány visszatér, viselkedése érezhetően más: rájön, hogy neki és Heathcliffnek nincs közös jövője, túl nagy a társadalmi különbség közöttük. Egy este bevallja a szolgáló Nellynek, elfogadja Thrushcross Grange örökösének, Edgar Lintonnak a házassági ajánlatát, bár örökké Heathcliffet fogja szeretni. A fiú meghallja a beszélgetésnek azt a részét, mikor a lány az Edgarral való házasságról beszél, és azon az éjszakán eltűnik Szelesdombról..."

Már mennyi minden történt, pedig ez még csak a történet eleje ;) Sokat írtam, de semmi különösebbet nem lőttem le eddig amit nem lenne szabad - onnantól kezdődik az igazi bonyodalom, amikor Heathcliff évekkel később meggazdagodva tér vissza - felforgatva az egész major életét és bosszút esküdve... ez fogja meghatározni a két család életét még a következő generációkban is... nagyon izgi ^^

Na de akkor kicsit kitérnék a címre is (mármint amit én adtam a bejegyzésnek).
Volt szerencsém egy zseniális előadást hallgatni a regényről (Dr. Goretity József, irodalomtörténész), ahol nagyon sok minden kiderült, ami nekem eddig fel se tűnt (na ja, lehet ezért nem vagyok irodalomtörténész xD)
Az egyidejűség relativitásaazt mondja ki, hogy az egyidejűség nem abszolút, hanem függ a megfigyelő helyzetétől. Vagyis - az Albert Einstein által 1905-ben publikált speciális relativitáselmélet szerint - nem állíthatjuk azt a tér különböző pontjain bekövetkező eseményekről, hogy abszolút értelemben egyidejűek. Hogyha az események ugyanazon helyen következnek be (pl. egy autó baleset), akkor minden megfigyelő - bárhol legyenek is - egyetérthet abban, hogy az egyik autó a másikkal ugyanabban az időpontban ütközött. Azonban ha az események a tér különböző pontjain esnek meg - például egy autó karambolozik Amerikában, egy másik pedig Ausztráliában -, akkor az egyidejűség kérdése már relatív, egyesek számára egyidejűnek tűnhet a két esemény, mások számára - akik más helyzetből szemlélik az eseményeket - nem.
Einstein speciális relativitáselmélete megmutatja, hogy nincs helyes válasz, minden megfigyelő egyenrangú, egyikük sem kitüntetett, és mindegyik jogosan állíthatja, hogy igaza van, még hogyha állítása összeférhetetlen is a többi megfigyelőével."


Pampampam pammmm!
Emily Brontë ezt csinálta meg a regényében, pontosan 58 évvel korábban, mint Einstein bácsi. Mindig egyes szám első szám első személyben hallhatjuk a mondanivalókat - ami ugyan hitelesebbé tesz egy elbeszélést, de pont hiteltelenebbé is. (Hisz aki E/1-ben beszél, mindig elfogultabb is, mert résztvevője volt az eseményeknek, így csak partikulárisan láthatjuk általa a dolgokat.)
De: a relativitás-elméletnek köszönhetően, amit Brontë kisasszony már itt alkalmazott, minden megfigyelő egyenrangú, egyikük sem kitüntetett, és mindegyik jogosan állíthatja, hogy igaza van.  Ezért van aztán az is, hogy gyakorlatilag kizárt megállapítani, ki a főszereplő. (Lockwood, aki a történetet hallgatja? Catherine, aki miatt beindulnak az események? Heathcliff, aki a bosszút esküszi? Vagy a kis Cathy és Linton, akik nélkül a következő generációra alapozott bosszú lehetetlen lenne? De a történet végének a felét Hareton adja,  akkor ő is az?)

Plusz vegyük azt a kérdést, hogy mégis mennyi idő alatt játszódik a regény.
A kerettörténet (Mr. Lockwood hallgatja a sztorit Nelly-től Hetahcliff-ről) úgy kb. másfél év.
Akikről hallgatja a sztorit, a betéttörténet, az kb 30 év.
Na de a végén maga Lockwood is találkozik a betéttörténet főszereplőjével, Heathcliff-el és nem csak hogy találkozik vele, de a történetük egyszerre is ér véget. Így hát egybecsúszik a kettő.
Na és nem volt ebben a regényben véletlenül valami időkimaradás?
Kettő is.
Egyszer mikor Lockwood lebetegedik és nem tudja a sztorizgatást folytatni (3 hét), aztán a betéttörténetben mikor Heathcliff eltűnik (3 évre). Micsoda párhuzam ez a 3 hét, 3 év.... A szubjektív idő ez maga, kérem! Emily Brontë már vagy 50 évvel Bergson előtt kitalálta ezt a dolgot, hihetetlen ugye? :D 
(nem magyarosoknak: Henri Bergson - objektív idő: a mérhető tartam, szubjektív idő: amit mi érzünk.
Magyarabbul: filozófia órán az órámra nézek, 8:00 van, fél óra múlva ránézek, még csak 8:05 xD)

Persze így a helyszínek jelentése is megváltozik. A Fácános majort és Szelesdombot egy láp köti össze. Mi egy láp jellemzője? Ingoványos. Nem köthető a két helyszín rendesen össze, se fizikálisan (majd meglátjátok, lesz-e értelme a birtkokegyesítésnek), se morálisan (egyik hozza a pusztulást a másikra; szelesdombi viszálykodások utolérik a kulturált Fácános majort).

És már ha se időnek, se térnek értelme a földhöz ragadt, szó szerinti értelemben nincs, kijelenthetjük, hogy egy másik dimenzióról van itt szó valójában. Főleg, ha még azt is tudjuk, szellemek járkálnak vissza, és a szerelmes lelkek együtt bolyognak. Ez az egész majorság, amiről azt se tudjuk pontosan hova van lerakva, meg az években mért idő, csak az emberi gondolkodás kategóriái (hú, na ebbe most behoztam egy kis kant-i filozófiát is, bocsi, a héten tanultam :S xD). Ebben történnek a valódi dolgok, a szerelmesek találkozása, és innen jött az egyik legfőbb főszereplőnk is, akinek az alakja körül minden pusztulásra van ítélve az emberi kapcsolatoktól a materiális javakig...

Na, hát ez ilyen romantikus-szenvedélyes-szerelemért bosszút állós angol regény - akinek bejött a Jane Austen-féle angol birtokon-esküvőn-öröklésen-lányszöktetésen parázós dolog, az szerintem ezt is szeretni fogja. Csak ne felejtsük el, mielőtt hozzákezdünk, hogy ez viszont jóval kevésbé mézes-mázas. Itt van  lepusztult birtok, előre elrendezett, fiatalok által nem kívánt házasság, meg ilyesmi. Hogy is mondjam: realisztikusabb, nem annyira mesés. De csak ajánlani tudom, épp ettől lesz különleges
olvasható/letölthető: > ide kattintva (mek.oszk.hu) <

 Emily Jane Brontë (Thornton, 1818. július 30. – Haworth, 1848. december 19.) angol költőnő és regényíró, a Brontë nővérek három tagja közül a második. Egyetlen regénye, az Üvöltő szelek, az angol irodalom egyik klasszikusa. Írói álneve Ellis Bell volt.
A yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér – Charlotte, Emily, Anne – és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk.
1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik.
Miután nővére, Charlotte felfedezte, hogy Emily költői tehetség, nővérével és húgával 1846-ban elhatározták, hogy a költeményeikből kiadnak egy gyűjteményt. Hogy elkerüljék a női írók elleni kortárs előítéleteket, írói álneveket vettek fel. Mind a hárman megtartották nevük kezdőbetűit. Így lett Charlotte Currer Bell, Anne Acton Bell, és Emily Ellis Bell.
Emily 1847-ben publikálta egyetlen regényét, az Üvöltő szeleket három kötetben (a harmadik kötet húga, Anne Agnes Grey-ét tartalmazta). Innovatív szerkezete meglepte a kritikusokat, emiatt vegyes fogadtatása volt, mikor először megjelent. Később az angol irodalmi egyik klasszikusává vált. 1850-ben Charlotte önálló regényként újra kiadatta, Emily igazi nevével.
Mint a nővérei, ő is elég sokat betegeskedett a sanyarú otthoni és iskolai viszonyok miatt. Szeptemberben, a bátyja temetése alatt megfázott, ám minden orvosi kezelést elutasított. Így halt meg tuberkulózisban 1848. december 19-én.


Share/Bookmark

0 hozzászólás (írj véleményt!):

Megjegyzés küldése

amennyiben választ vársz, ne feledd el meghagyni az e-mail címed! :)