Olvasnivaló

Klasszikusok és bestsellerek - romantikus irodalom, fantasy, képregények és sok más minden

Néznivaló

Mozifilmek, animációs filmek és sorozatok

Hallgatnivaló

Pop/rock/alter, leginkább a világ különböző tájairól

Játszanivaló

Játékok lányoknak PC-re és androidra (romantikus visual novel műfaj előnyben :))

Sziasztok!

Ha kérdésetek/kérésetek van, ne habozzatok, írjatok kommentet! :)

- Mi van ha mégsem olyan lesz mint amilyennek megálmodtam?
- Olyan lesz.
- És ha olyan lesz?
- Szerintem ez benne a legjobb. Keress egy új álmot.


C. Blog: - Milyen volt a közönségtalálkozó, amelyen részt vettél?
Bloggerina: - Sajnos nagyon elfoglalt a zenekar, így két évet vártam erre a napra. De tökéletesen olyan volt mint reméltem, nagyon kedves volt mindenki.




C. Blog: - A képeken úgy látszik, nagyon exkluzív volt a találkozás.
Bloggerina: - Valóban, eléggé családias volt a hangulat xD De épp emiatt (már az elsőként készült kép is mutatja), jócskán meg voltunk illetődve.
Aki ott volt, körbezsongta Vörös Attilát, aki élvezettel "guitarheroskodott", Leander meg egy idő után csöndben átaraszolt a másik terembe a zongorákhoz. Ott "értem tetten" pár fotó erejére. Nagyon készséges volt, szívesen dedikált, fényképezkedett... és ha már olyan szépen összegyűltünk - abban a teremben csak mi hárman voltunk :D -, azt mondja, akkor megmutatja az új számát... kb.  valahol az ájulás határán voltunk a megtiszteltetéstől ^^

Mikor magunkhoz tértünk, megbeszéltük, hogy betegeskedik, meg hogy nemsokára indulnak Nyíregyre koncertezni - így nem is nagyon akartuk tovább zavarni... nem akartunk az agyára menni se,  éhesek is voltunk, meg hát gondoltuk hadd menjen... elindultunk kifelé. Ám belebotlottunk az ajtó előtt Attilába.
Szerintem nincs ember, aki nem szüneteltetné be a leszokását öt percre, ha ott a lehetőség, hogy tüzet lejmoljon Vörös Attilától személyesen xD Szóval szolidan odaaraszoltunk... Épp friss levegőt szívott ^^ Mivel nagyon közvetlen, beszédes volt, leálltunk pár percre ott is... meg ha már ott vagyunk, dedikáltattunk hát a koncertjegyem hátuljára vele is persze.
Aztán megérdeklődtem a szombat este menetét, mikor lesz koncertkezdés - de úgy tűnt én jobban képben voltam, mint maga a zenekar... :D A szervezőjük épp Amerikában van, a facebook-os kiírást meg nem igazán nézték, hogy két előzenekar elmarad... Ezért jó facebook-függőnek lenni, minden információt elsőként tudok meg, így én közölhettem a hírt velük :D (ez egyszerűen epic volt, erre nem tudok mit mondani... Attila se nagyon tudott tegyük hozzá: "Én nem tudom ezeket a szervezési dolgokat, én csak zenélni akarok!" :))
Aztán poénkodott egy sor 18+ -osat azon, hogy épp anyatej-kiadó állomás mellett álltunk, meg hogy kiláncoljuk-e magunkat az Unplugged-hoz, ha nem kapunk aláírást, de ezeket most kiskorú olvasóinkra való tekintettel nem közöljük részletesen xD


 (az este hivatalos logója)

C. Blog: - Te hova tovább, miután a zenekar elindult Nyíregyházára?
Bloggerina: - Mivel valahogy fel kellett dolgozunk a történteket és az első zebránál sikongatás-ugrálás nem bizonyult a legjobb megoldásnak a járókelők miatt, elmentünk a McDonald's-ba magunkhoz venni némi egészségtelen, de annál finomabb menüt ("de hát egy évben egyszer lehet, most ünneplünk"), aztán hivatalos voltam egy party-ra az Örsbe, "lenézek egy sörre" címszóval - aminek persze nem egy sör lett a vége... konkrét számokat nem mondanék mert nem emlékszem.... csak vicceltem, eskü! :), privát összejövetel volt.


C. Blog: - Nagy várakozással telt a másnap, vagy már megszoktad hogy VIP vendég vagy a bulikon?
Bloggerina: - Én a napot az előző este kipihenésével egy óriási pizzázással egybekötött csajos sörözéssel töltöttem a Rock Arizona-ban, utána pedig elmentünk randalírozni egy sort a főtérre a Márton napi kirakodóvásárba . De este abszolút ők voltak a középpontban, én legfeljebb az ő vendégük voltam, nem a buli sztárvendége :) Nagyon kedves volt tőlük, hogy megismertek, hogy előző nap is beszélgettünk (na itt volt a második ájulásközeli állapot, mikor megismertek és söröztünk...)
Mesélték, hogy a nyíregyi buli jó volt, Lejánder másnapos gyógyulófélben van, mondtam hogy én is (gyógyulgatok, nem másnapos vagyok, of course - mitől is lennék? Mert a sikeres nyelvvizsgámat ünneplem két napja? Ja, erre külön gratulált, koccintott velem ^^ harmadik...)
Aztán fél 12 körül kezdődött a koncert.

C. Blog: - A koncerten is kiemelt helyed volt?
Bloggerina: - Első sorban tombolás alap. Bár a végére kissé perifériára kerültem, egy meglehetősen idegbeteg pogós társaság volt a "szomszédban".
C. Blog: - Fellépés után after party a zenekarral?
Bloggerina: - Mitagadás, koccintottunk a koncert után... Miután végeztek a színpadon, egy ideig el voltak tűnve - megvárták míg lemegy az az eszméletlen tömeg, mert pont a ruhatárnál volt a helyük/helyünk. De a türelmesebbek (mi :D) megvárták hogy elmenjenek -addig ittunk még egy sört...
Most én gratuláltam, meg meséltem, hogy milyeneket kaptam párszor - de minden ütés megérte :D Lea, idézem: "szomorú"-nak ítélte ezt... xD Majdnem mondtam neki, hogy ember, egy ilyen koncerten első sorba foltokat kapni dicsőség - de végül értelmesebb témára terelte a szót, beszélgettünk az egyetemről meg hasonlókról ("én közgazdász marketing szakmenedzser szakon végeztem..... de minek..." xD)
Aztán megint egy epic élményben volt részünk - de ez sajnos rossz értelemben epic: egészen egyszerűen kitett minket a biztonsági őr kettő-negyed három körül. Nem mintha eddig nem azt gondoltam volna, hogy az Unplugged-nak van messze a legrosszabb modorú biztonsági őre, de mert ő zárna, így kitenni egy zenekart... O.o
Úgyhogy hívattam a kocsit; igen, a Főnix taxi feliratú fekete Mercedes-szel a helyszínről eltávozó szőke hölgy én voltam, ezt megerősíthetem.



C. Blog: - Mindent összevetve, mit üzensz az olvasóidnak?
Bloggerina: - Ha lehetőségük van rá, látogassanak el a hasonló rendezvényekre, mert egy élmény volt két ilyen zenésszel személyesen találkozni (na meg mert Leandert beszélni hallani egy nagy meglepetés volt O.o olyan kedves hangja van, olyan szolidan beszél, ki se nézném belőle hogy tud hörögni ha nem tudnám :o) Egyáltalán nincsenek elszállva a sikereiktől (pedig Attila ugye Amerikában is szép dolgokat ért el - Nevermore zenekar pl...), nagyon kedvesen fogadják a közönséget.

Bloggerina: - Nem unod még, hogy mindig jönnek az ilyen rajongók,
mint én, hogy aláírás, fénykép, stb.?
Lea: - Nem, mert így legalább látjuk, hogy amit csinálunk tetszik az embereknek.  
(és megköszönte, hogy elmentünk ^^)


Share/Bookmark

0 hozzászólás (írj véleményt!):

Megjegyzés küldése

amennyiben választ vársz, ne feledd el meghagyni az e-mail címed! :)