Olvasnivaló

Klasszikusok és bestsellerek - romantikus irodalom, fantasy, képregények és sok más minden

Néznivaló

Mozifilmek, animációs filmek és sorozatok

Hallgatnivaló

Pop/rock/alter, leginkább a világ különböző tájairól

Játszanivaló

Játékok lányoknak PC-re és androidra (romantikus visual novel műfaj előnyben :))

Sziasztok!

Ha kérdésetek/kérésetek van, ne habozzatok, írjatok kommentet! :)

Thomas Balmés francia dokumentumfilmes volt az, aki gondolt egyet, és gyakorlatilag párbeszéd nélkül mutatja be másfél órában a világ négy legkülönbözőbb táján élő baba első évét.


Ez a Korai fejlesztés intézményei és programja című tárgy tananyagának a része volt - ezért azt hittem, valami újat is megtudok majd a babákról. Nagyon édesek, a szerkezete nagyon jó a filmnek mert tényleg teljesen párhuzamosan mutatja be a négy teljesen különböző baba évét - de ez, hogy nincs benne beszéd, inkább művészfilmmé teszi, mint dokumentumfilmmé (én az utóbbitól azért várnám, hogy valami újat tanuljak belőle). Szóval nekem hiányérzetem volt egy kicsit emiatt - de fogjuk fel úgy, hogy ez adja a film báját. Végül is érdekes az alapötlet, hogy nincs kommentár, az már csak az én dilim, hogy néha azért szerettem volna hogy legyen. 



Ponijao, a namíbiai kislány a 8. gyerek a családban. Édesanyja azt mondta, azért vállalta el a forgatást, mert eddig egyetlen terhessége alatt sem volt kórházban, most először - a forgatócsoportnak köszönhetően – vigyázott rá orvos a várandósság alatt. Férje is hálás a stábnak, mint mondta, orvosi ellátást kapott a felesége, anélkül, hogy el kellett volna adniuk egy kecskét.  
Minden gyerek a családot, minden család az országot képviseli kicsiben. Ezt most nem csak a namíbiai családra mondom, félreértés ne essék, csak valahol el kell kezdeni amit mondani akarok. Szóval látni lehetett hogy akik mellettük ültek, ugyanolyanok mint ők. És az azok mellett ülők is. És így tovább. Ülnek egész nap törökülésben, meztelen melle némelyik nőnek a porig lóg, aztán szoptatják a gyereket; szállja őket a légy, a gyerek meg a kutya egymás száját nyalogatja, a homokot piszkálják egy bottal ha unatkoznak és szülnek nyolc gyereket. Nem akarok rasszistának tűnni vagy ilyesmi, de nem tudom ilyen körülmények közt minek ennyi gyereket szülni. Most lehet azt mondani, hogy nem illik ilyet mondani, de attól még így fogom gondolni. Aki annyira szereti a gyerekét, nem akarja hogy éhezzen. Szerintem.







Hattie, az amerikai kislány a család első gyermeke. Szülei részletes szerződésben kötötték ki feltételeiket. Bizonyos részeket maga az operatőr apa forgatott le. Azért vállalták a filmben való szereplést, mert – ahogy azt az egyetemi professzor édesanya megfogalmazta – a projekt univerzális látkép a gyerekekről.
Hehe, tipikus. Mit tudnak az amcsik? Szerződést írni, feltételeket szabni, filmezni xD No comment xD
 Egyébként a kislány nagyon édes volt a cicával - minden babánál az állatos volt a kedvenc jelenetem; érdekes hogy a gyerekek mennyire érdeklődnek az állatok iránt még akkor is, mikor azt se tudja mi az, vagy hogy hívják :)




 Mari, a japán kislány is a család egyetlen gyermeke. A divatiparban dolgozó szülei számára a forgatás egy kaland volt. A család Tokió központjában él. Az apa szerint húsz éve még más volt a japán családmodell. A szigetország a gazdasági fejlődésre fókuszált, a férfiak éjjel-nappal dolgoztak, a gyereknevelés a nőkre maradt. Ma már az apák is egyre többet vannak a gyerekekkel.
 Az első is nagyon jó kép. Szerintem modernebb körülmények közt élnek, mint a San francisco-i család; jól látszik a felhőkarcolókkal teli város a háttérben (nem mintha Amerikában nem lennének, de Tokyo belvárosa a San franciso-i kis fehér családi házakkal szemben ultramodern akkor is). Főleg az a jelentet nagyon jó, mikor mennek fel erre a tornás foglalkozásra (azt hiszem akkor pont erre mennek). Egy üveg lifttel felfelé egy felhőkarcolóban. Csak mennek, mennek, alattuk az egész város fémből és üvegből... érdekes.
És hogy jó utána olvastam - beigazolódott a gyanúm: éreztem, hogy ez a kislány valami dívának készül. "Divatiparban dolgozó szülők" - most már értem miért olyan hisztis xD Mikor nem sikerült neki a botot abba a kör alakú játékba dugni, akkora hisztit levágott hogy csak néztem xD csak mert nem úgy lett ahogy ő akarta xD Szó szerint verte magát a földhöz, hátravágta magát, fetrengett össze-vissza a földön, csapkodta a lábát meg verte a fenekét a földhöz!!! Eszméletlen; még nincs egy éves de úgy produkálta magát a kamerának hogy az LOL



Bayarjargal, a mongol kisfiú a család második gyereke. A mongol sztyeppe közepén élnek. A marha- és birkatenyésztésből élő szülők csak egy feltételhez kötötték a filmben való szereplést: a stáb ne zavarja őket a mindennapi életükben. Az állattartó szülők gyakran kénytelenek magára hagyni a gyereket, ilyenkor egy masnival az ágyhoz kötik a csuklóját, nehogy megégesse magát a jurta közepén lévő tűzhelynél.
Ez volt az egyik legérdekesebb vonal a filmben szerintem. Az afrikaiakról mindenki tudja hogy élnek, az amcsik és a japánok se okoztak különösebb meglepetést - de ezen még nem gondolkoztam hogy a sztyeppén hogy lehet gyereket nevelni.
Jó, lehet hogy néha kikötötték a baba lábát az ágyhoz, de ezen kívül más kivetnivalót nem találtam. És valahol ez is érthető: a szülők nagyon sokat dolgoztak kint az állattokkal; a semmi közepén máshogy nem lehet megoldani. Elég hosszúra hagyták a szalagot, de megégetni nem tudja magát a baba. Nem a legmodernebb megoldás, de legalább azért hagyják magára a gyereket hogy dolgozzanak, kaját teremtsenek és nem azért hogy - mittudomén - törzsi táncot járnak. Próbálnak boldogulni, ez van, nehéz lehet a pusztában két gyerekkel.
Érdekes volt az is, hogy úgy nézett ki, teljesen elszigetelten élnek a civilizációtól - de néha jött a védőnő kocsival, és megmérték például a babát. Együtt élnek a természettel, de az alapvető civilizált dolgaik mégis megvannak. A semmi közepén élnek, de úgy ahogy mondom, a láthatáron nincs semmi - de tv, mosógép van.
És lehet hogy a gyerek egész nap kint fetreng az ólban és az állatokkal játszik meg homokozik, de estére azért rendbe rakják, megfürdetik, megfésülik - lásd a két képet fordított sorrendben.
"Hol jobb gyereket nevelni?
Négy radikálisan különböző környezetet mutattak be, azért, hogy elgondolkodtassák a nézőket: hol a legjobb?"
Biztos nehéz itt boldogulni a szülőknek - de a gyereknek szerintem ez a legegészségesebb.
A namíbiai sivatagra semmiképp nem szavaznék; a japán technika sokszor volt zavaró, hogy a baba el akarta venni az apjától a mobilt stb. ("a rendező megjegyezte: ha megnézi a filmet, felismeri magát a japán apában, aki soha nincs egyedül a gyermekeivel nyugalomban és békében, mindig van ott telefon, számítógép, így a tárgyak túlnyomó többsége meg is akadályozza őt a kommunikációban.") és szerintem ez Amerikában is sok helyen probléma (pl. lásd Hattie 1. képét - néhány hónapos de már mobiltelefonnal játszik).
A pusztán viszont azért van mit enni (rengeteg állatot tenyésztenek), nem mint a sivatagban - de nincs az a sok civilizációs ártalom.




online: http://www.movshare.net/video/sa2qwxu81wfwp


Share/Bookmark

2 hozzászólás (írj véleményt!):

antoniocortez írta...

Nekem nagyon bejött ez a dokumentumfilm, hálás vagyok, hogy erre a helyre születtem.:)

Valerin vagyok, csak másik fiókkal, bocsi:)

Bloggerina Creepie írta...

igen, vannak ennél sokkal rosszabb helyek is :S

Megjegyzés küldése

amennyiben választ vársz, ne feledd el meghagyni az e-mail címed! :)