Olvasnivaló

Klasszikusok és bestsellerek - romantikus irodalom, fantasy, képregények és sok más minden

Néznivaló

Mozifilmek, animációs filmek és sorozatok

Hallgatnivaló

Pop/rock/alter, leginkább a világ különböző tájairól

Játszanivaló

Játékok lányoknak PC-re és androidra (romantikus visual novel műfaj előnyben :))

Sziasztok!

Ha kérdésetek/kérésetek van, ne habozzatok, írjatok kommentet! :)

Azt hiszem igen. Látnotok kellett volna hogy megbámultak a vonaton, állomáson, buszmegállóban, akárhányszor elővettem Móricztól az Életem regényét. Fura lenne az átlag utazóközönség szerint olvasni? Na mindegy, nem adok az ilyesmire, én csak szépen lapoztam tovább.
Na de akkor térjünk is a lényegre...

A Modern magyar irodalom I. tételei közt nem szerepel, mégis úgy éreztem, hozzátartozik Móriczhoz, el kell olvasnom, ha meg akarom érteni "az egészet". Meg különben is: már annyit dicsérték a tanárok, kíváncsivá tett, na xD

Az elején kissé kétkedtem, hogy tetszeni fog-e: magyar falusi emberek élete, gondoltam inkább leírás mint cselekmény, hej de jó... de meglepően mozgalmassá kezdett válni a dolog elég hamar. Elkezdett érdekelni, mi lesz X-szel vagy Y-nal, mit fognak most tenni, stb. És az ilyen regényeket szeretem; ahol  érdekel mi fog történni, és nem azért olvasom, hogy "hát ha már belekezdtünk, fejezzük be..."


Aztán idő közben, ahogy olvastam, beugrottak a helyszínek... Láttam őket magam előtt :O
Nem, nem lettem médium, csak ahogy olvastam, eszembe jutott, hogy egyszer, még gyerekkoromban (bár most is az vagyok valamilyen szinten, mindegy xD) voltam egy olvasótáborban. Nem voltam az a táborozós típus (aztán ezt hogy kinőttem :D fesztiválok (L) :D), anyun lógni a legjobb, de valahogy csak elkeveredtem egy táborba. Egy általános iskolás barátom szervezett be; az anyukája a szervező könyvtárban dolgozott vagy mi volt... lényegtelen. Szóval körbejártuk az egész környéket, Kölcse, Tákos, Csaroda, Vásárosnamény... és itt jön a lényeg:

Tiszacsécse (Móricz szülőfaluja), Szatmár (ott végezte a népdalgyűjtését) maga a tábor pedig a túristvándi vízimalom mellett volt, ahol Móricz is lakott...

Szóval nem mintha nem lett volna, de ekkor a lelkesedésem duplájára ugrott és csak úgy faltam a betűket :D annyira más úgy olvasni valamit, hogy tudod, hogy te is jártál ott... Meg aztán végig csak ott motoszkált bennem, hogy Szabolcsban nőttem fel... oké, nem  egészen Szatmár, de már majdnem; egy megye már :)
És itt jön a másik "látomásom", ami szintén nem az volt: Leányfalu. Jaj de osztálykiránduláson mert sokat kellett mászni miatta... de pár évvel később, most, úgy tűnik mégis megtérült a dolog... :)


És akkor most kicsit bővebben magáról a könyvről:
Móricz szülei igazán lázadóak voltak. Sosem álltak be a sorba, Móricz apja már a lánykéréssel is nagy megdöbbenést váltott ki a faluból: ugyan ki, hogy megmondják neki, kit vehet el? Később is mindig új vállalkozásba kezdett, többet akart a családjának, nem zárkózott el az újdonságok elöl. Móricz anyjáról mindenki azt hitte, kicsi, törékeny nő, aki sosem  fog tudni a sarkára állni és ellátni egy akkora háztartást. Ám idővel kiderült, hogy mindenki tévedett és hogy az özvegy papné lánykája nem csupán egy elkényeztetett kisasszony; megáll a lábán a nehéz időkben is.
"Mind a ketten valahogy függetlenítették magukat a másiktól. Mind a kettőjüknek megvolt a saját kis lelki szigete, ahol meg tudott nyugodni és el tudott zárkózni. Édesapámé volt a nagyvilág, mert egész életét házon kívül töltötte, üzletben, munkában és életharcban. Édesanyám meg soha ki nem mozdult a házból, ott élt, mint egy elvarázsolt tündérkastélyban s csak a gyermekei között meghúzódva érezte jól magát.
Volt egy bűvös ige, ami mind a kettőjüket egyformán varázsolta: házasok vagyunk."
 Ilyen családba született a későbbi, akinek még a nevét is a falu akarta eldönteni... ám makacs szüleit nem olyan fából faragták, aki hagyja, hogy néhány babonás vénasszony megmondja nekik, mi legyen.
(egyik kedvenc részem :D)
"Nemzeti örömünnep lett a keresztelő, csak ő sírta el magát; már soha nem tiltakozhatik se a Peti, se a Palkó ellen. Azonban, mikor a szent szertartás alatt a kis szobában, a fulladt meleg¬ben a pap megkérdezte erős nyers hangján, hogy:
- Mi lesz az újszülött neve?
Csak megszólal édesapám valahonnan hátul, s mondja nagy hetykén:
- Zsig-mond!
Zsigmond?!... Soha ezt a nevet nem hallották... Az egész rokonságban, de az egész faluban sem volt egyetlenegy Zsigmond sem. Senki se tudta, hogy ez a Bálint hol vette ezt a nevet, de édesanyám oly rendkívüli módon megörült neki, hogy nem lesz hát se Peti, se Palkó, hogy hangosan felzokogott örömében. Csaknem megállott a keresztelés szertartása, hogy mi történt vele?"
 Aztán a boldog családban egyre kezdtek szaporodni a problémák; a felrobbant gőzgép történetét szerintem mindenki hallotta már irodalom órán, elszegényedés, költözések stb... ennek ellenére mégis teljesen más úgy olvasni a dolgokat hogy azt látjuk egy kisgyerek hogy élte meg az egészet, mint hogy három mondatban elhadarja a tanár vagy a tankönyv... Érdekes lehetett azért megírni is ezt a könyvet, nem csak olvasni. Mikor ezt írja Móricz, már elismert író, aki nem éhezik a nagyvárosban mint annak idején egy kis falusi házikóban... érdekes lehet azért 60 évesen gondolatba átlapozni a teljes életünket...

Na, hát én könyvtárból hoztam ki, de megvan word-ben is, szóval ha bárki érdeklődni kezdett a téma iránt / be akar vágódni a magyartanárjánál / akármi, akkor hagyjon kommentet, el tudom küldeni. Vagy le lehet tölteni a mek.oszk.hu-ról teljesen legálisan ha ez bárkit is érdekel xD

Végezetül a kedvencem:
"A kultúra magaslata fizikailag is felismerhető."
(Abszolút magamévá tettem ezt az idézetet. Mégis csak jobban hangzik Móriczot idézni, mint "leretkesparasztozni" valakit.
Igen. Van, aki megérdemli. Aki akart az a legnagyobb szegénységben is tudott tisztán, rendezetten élni, aki meg nem akart, annak mindegy hogy van-e pénz, vagy nincs, akkor is koszos, büdös, sebes, tetves. Ahogy anyukám szokta mondta: nem az számít hány és milyen márkás ruhám van, hanem hogy ami van, tizsta legyen, még ha kevés is. 
Bocs ha nem szó szerint idéztelek, de a lényeg ez szokott lenni mikor ezt mondod, nemde? :D)


Share/Bookmark

4 hozzászólás (írj véleményt!):

Linsy írta...

Ezeken a helyeken én is jártam (felejthetetlen táborok, kirándulások emlékei özönlöttek el). :) Ha majd lesz némi időm biztosan elolvasom. :)
És igen, már nem "menő" ilyet olvasni. Ma már csak a vörös pöttyös könyvek a divatosak.

Bloggerina Creepie írta...

jó, most nem azt mondom hogy én nem olvasok olyanokat (hisz te tudod a legjobban, hogy olvasok nem is keveset olyat is xD)... de attól ilyet is lehet néha szerintem :/ de lehet megint velem van a baj :/

Linsy írta...

Nem veled van a baj. :) Én is olvasok olyat, mert néha arra van szükség, de nem árt ha az ember levesz nagyritkán egy egy klasszikust is a polcról.

Bloggerina Creepie írta...

tudtam hogy te majd megértesz :D

Megjegyzés küldése

amennyiben választ vársz, ne feledd el meghagyni az e-mail címed! :)