Olvasnivaló

Klasszikusok és bestsellerek - romantikus irodalom, fantasy, képregények és sok más minden

Néznivaló

Mozifilmek, animációs filmek és sorozatok

Hallgatnivaló

Pop/rock/alter, leginkább a világ különböző tájairól

Játszanivaló

Játékok lányoknak PC-re és androidra (romantikus visual novel műfaj előnyben :))

Sziasztok!

Ha kérdésetek/kérésetek van, ne habozzatok, írjatok kommentet! :)

Mire másra is mentem volna, mint a a könyvtártúrára, ahol a könyvtár olyan részeit barangolhattuk be, amelyekre egyébként tilos a belépés az olvasóknak? Naná hogy ezt a programot választottam, gondolom senki sem lepődött meg xD

Álljon tehát alább egy néhol humoros-próbálós-lenni, de inkább az érdekes-dolgokat-elmesélni-igyekvős összefoglalás :)
 
Debrecen.

Nyolckor indultunk a főépület könyvtárának az előcsarnokából. Eredetileg regisztrálni kellett a programra előzetesen (szűk helyeken kellett menni, azt mondták azért volt korlátozva eredetileg a csoportlétszám), szóval max. 30-an lettünk volna. De persze csak jöttek még az utolsó perceben, hogy nem fértek be, de óóó hadd jöjjenek már. Elvittük őket is. Mert nálunk már csak ilyen jószívűek a könyvtáros nénik.

Innen először az egyetemi kiadóba mentünk, ami az alagsorban található. Láttam már az alagsort, mindig is féltem tőle - és most sem volt jobb. Ezt a részt még nem ismertem, szóval még jobban féltem - aki járt már ott, tudja miért, aki nem, annak elmesélem. Szóval hideg - a föld alatt van mint az alagsorok általában-, neoncsövek vibrálnak - de azok is csak helyenként -, hulla csend van, arról meg már nem is beszélve, hogy a nagy fehér tartályok oldalán halálfejes matrica van (oké, nekem egyszer azt mondták hogy csak klór van benne, nyilván nem is tennének mást egy alagsorba - de tudjátok hogy senkiben sem bízok...). Szóval azon filóztam mikor támadnak a zombik.
Mert hogy fognak, az biztos.
De végül csak nem jöttek. Biztos jól laktak az előző csoporttal vagy nem tudom. Ilyen hangulatban érkeztünk meg hát a kiadóba. A hideg és sötét folyosóról belépve nem tudtam hová tenni magamban az irodát. Mintha a mikulás házába csöppentünk volna, Az ősz Margó néni mosolyogva, kis ajándékkal várt minket (lila csillogós jegyzettömb *_* minden kislány álma :), süti és kávéillat terjengett a szobában - ezen kívül világos és meleg volt. Miután meggyőződtem róla, hogy nem ettek meg a zombik és nem a mennyben vagyunk, átsétáltunk a könyvkötő részlegbe, ahol láthattunk csodarégi gépeket, megmutatták hogyan kell könyvet kötni úgy nagyjából és hogy hogyan fog a diplomamunkánkra a cím arany betűkkel felkerülni. Mert itt bizony ilyet is csinálnak (mármint kötést és címnyomást; nem a szakdolgozatot írja meg a Margó néni helyettünk, de a betűk kiszedéséhez, fólia melegítéséhez és nyomáshoz nagyon ért). Elmesélte aztán, hogy hogyan szerezte meg a szomszédos kis helységet bemutatóteremnek és abba a darabokat hogyan gyűjtötte össze (régi gépek, betűk) - érdekes volt hallgatni, hogy szinte az egész életét erre szentelte, és innen is megy hamarosan nyugdíjba. Szép pálya lehetett azért. Régi könyveket restaurálni, újrakötni őket, ilyesmi.
Na innen mentünk fel a raktárba. Nyolc szintnyi raktár van nálunk és az egyetemnek 4 milliós a könyvkészlete. Már nem forintra, darabra.
Da-rab-ra.
Az bizony kissé sok. Csodálkoztam is: hogy tudnak ennyi helyre ennyi könyvet bezsúfolni? Aztán megmondták: sehogy. Bár vannak az épületen kívül raktárhelyiségeik már, az egyetem állandó helyhiánnyal küzd. És ez csak egyre rosszabb lesz. Na ennek a problémának egyfajta megoldása lehet egy új egyetemi könyvtár. Meg is épült 2006-ban a Kenézy Élettudományi Könyvtár - de hát ezzel se nagyon vannak kisegítve, hisz ott főleg az élettudományi (orvosi, kémiai) könyvek és folyóiratok vannak. Na mindegy, a lényeg hogy a könyv jó, nekünk sok van, tehát nekünk jó :)
Itt - mármint az egyik raktárszinten - megálltunk kicsit. Hihetetlen szűk a hely a polcok közt, és aki nem járatos a raktárban, tuti eltévedne a sok egyforma, zsúfolásig tömött polc közt! De szerencsére minket vezettek. És mint mondtam, olyasmit is megmutattak, amiket hétköznap úgy kell "kikönyörögni", ha egyáltalán odaadják, annyira védett példányt. Itt lapoztam olyan óriási, kézzel készített térképet, mely legalább. 400 éves volt. Nem viccelek: Amerika egy része még nem volt felfedezve rajta. Hihetetlen volt, hogy egy üres rész tátong a bal felső sarokban - de nem csak ez volt hihetetlen, hanem azok az aprólékosan kidolgozott kis rajzok minden oldal címe körül - hol látunk a mai atlaszokban Poszeidón rajzolva hegyes szigonnyal a lap sarkában? Az érintése, illata is csodálatos volt. Imádom a régi könyvek illatát.
De ez csak az egyik ilyen különlegesség volt; több darabot is lehoztak aznap este megmutatni nekünk a szigorúan klimatizált szintről.
Aztán már ha raktár... hogy is viszik azt a sok kikért könyvet a pulthoz és vissza nyolc szinten át? Hát nem gyalog, azt tuti - ezzel szemben van nekik egy aranyos kis liftjük. Nos, ez az eszköz már Debrecen legrégebbi liftje. Úgy hatvan éves lehet. Hogy nem romlik el folyton? Elromlik... :)
Ezután a nagy olvasótermen át hagytuk el a mi könyvtárunkat, és két perc séta múlva meg is érkeztünk a Kenézybe. Ez már egy jóval modernebb épület - tiszta üveg és az egész egy nagy tér. Mint egy  pláza. Nekem sokkal jobban tetszik a főépület(i könyvtár) a maga klasszikus, régies stílusával. Nagy faajtók, fa asztalok, csodálatosan festett még a plafon is. Itt meg: minden fém. Ami nem rossz... de nem is jó.
Itt végigszenvedtünk egy tájékoztatót az itteni terebélyes könyvtáros nőtől, aki először a projektorral nem boldogult, aztán a hosszú és rövid összefoglalót adó címkék közt nem tudott eligazodni mikor egy könyvet kiválasztott (aztán még egyet, meg még egyet... de miért rövid mindnek a leírása?  - talán mert a két centire lévő legördülő menüből ki kéne választani, hogy hosszú legyen, *@#->&*!) majd a saját olvasói felületről való kijelentkezést próbálta megmutatni. De csak próbálta...  Az informatikai rendszerért felelős bácsi toppant be ekkor, ő segítette ki azzal a kis információval, hogy 'kijelentkezés' gomb, aztán ő is vett át minket - hisz késében voltunk, a nőnek meg már a következő csoportot kellett indítania. Itt már nagyon szenvedtünk. Aki nem ért a munkájához, ne adjon elő belőle.
Na ez a rész se volt sokkal jobb - mármint nekem, vérbeli bölcsésznek - de itt már pont az előző problémának az ellenkezője volt. A bácsi túlságosan értette amit csinált, így merült el olyan témákban, mint egyetemi szerverek, információs izé-bizék és nemtudommilyen szálas netkábelek. De legalább közkívánatra megmutatta a neptun szerverét. Na itt majdnem sokkot kaptam.
Ez, ez a neptununk? Képzelj magad elé egy pici kis spájzhelyisgéet. Megvan? Hideg van, kicsi és sötét. Na ez, amiben a szerver állt, pont ilyen. Folyamatosan hűtik, ne melegedjen túl ugye... és kicsi. De komolyan. talán túlzottan leragadt a képzeletem a hatvanas években, de nekem egy ekkora szerveszoba legyen hatalmas és legyen benne a gépek szintén hatalmasak.




De nem. Egy polc, rajta összekapcsolva kütyükkel, kb. mint a lenti képen. 
Holott minimum ilyet vártam:

Az volt hát "a neptun". Először majdnem felsikoltottam, hogy "csavarhúzót! adjon valaki egy csavarhúzót hadd berheljem szét ezt a sz*rt, ami miatt oly sok időt elvesztegetek az életemből, mikor nem enged be órákig... " aztán taktikát váltottam és imádkozni kezdtem nagysága előtt. Remélem emlékezni fog rám vizsgaidőszakban.
Itt néztünk még egy szint raktárat - ezt tágabb volt olyan szempontból, hogy még nincs telepakolva, tehát üres polcok is voltak, de szűkebb is volt, hisz az állványok csavarósak voltak.
Tehát amíg nem fordítod odébb a karral, tömören állnak egymás mellett a polcok és így tudsz egy folyosónyi helyet csinálni magadnak, tekeréssel. 


Aztán vége lett. Jóval több volt mint a tervezett két óra, de simán megérte :D Tudjátok: éjszakai túra jó, könyvtár jó, éjszakai könyvtártúra még jobb :D
Remélem jövőre is lesz. Én tuti ott leszek ;)


Share/Bookmark

6 hozzászólás (írj véleményt!):

Yvanna írta...

Én nem csavarhúzót kértem volna, hanem egy kurv@ nagy kalapácsot vagy csákányt...igen a csákány hatásosabb. Amúgy lehet azért olyan a neptun amilyen, mert nem egy egész szobányi a cucc....ha akkora lenne, nem fagyna le folyamat, gondolom én. Viszont a túra első fele engem is érdekelt volna...kár, hogy nálunk nincs ilyen.
Amúgy ha már térképeknél tartunk,ezt már láttad?
http://archivportal.arcanum.hu/maps/html/katfelm2b_google.html
Azt mutatja meg, milyen volt a lakóhelyed 150 évvel ezelőtt.
Az enyém így: http://twitpic.com/2svbdr
:D

.dóri. írta...

Huuu ez nagyon jó lehetett!!! :) Én is elmennék oda. Nálunk csak pici könyvtár van :(
(Tömörraktárnak hívják azt a polcrendszer, amit tekergetsz és akkor be tudsz menni a sorok közé - könyvtár órákon tanultam :D )

Bloggerina Creepie írta...

látom nálatok se volt sok minden 150 évvel ezelőtt xD én teljesen ledöbbentem hogy itt még akkor nem volt meg ez az utca! és hogy hol az egyetem főépülete? hát nem jó a térkép - gondoltam! de az: a főépületet 1932-ben adták át... szóval 150 éve még tényleg nem volt :D el se tudnám képzelni milyen lehetett enélkül a város :D nagyon érdekes volt, köszi a linket :*

Bloggerina Creepie írta...

dóri: igenigen, az, most már beugrott :D

Yvanna írta...

Szívesen :)
Ahol a mi házunk állt, oda 150 éve még javában öntött ki a Balaton XD Amikor építették a nagyiék a házat, még simán találtak a kertben kagylókat meg ilyesmiket XD

Bloggerina Creepie írta...

:D

Megjegyzés küldése

amennyiben választ vársz, ne feledd el meghagyni az e-mail címed! :)