Olvasnivaló

Klasszikusok és bestsellerek - romantikus irodalom, fantasy, képregények és sok más minden

Néznivaló

Mozifilmek, animációs filmek és sorozatok

Hallgatnivaló

Pop/rock/alter, leginkább a világ különböző tájairól

Játszanivaló

Játékok lányoknak PC-re és androidra (romantikus visual novel műfaj előnyben :))

Sziasztok!

Ha kérdésetek/kérésetek van, ne habozzatok, írjatok kommentet! :)



 
20 éve tartom magam ahhoz, hogy az Alice Csodaországban egy durván alter mese, ami egy betépett kislányról szól. Néhány napja belebotlottam ebbe a "remekműbe", na mondom egye fene, olvassuk el, mégiscsak világhírű.

Már rögtön az első fejezetben beigazolódott a gyanúm: Alice tényleg zakkant kissé.
"Ez a furcsa kislány ugyanis szerette azt képzelni, hogy ő két személy
...
-De ha nem az vagyok, az a kérdés, kicsoda is vagyok voltaképpen. Borzasztó!"
LOL imádom ha igazam van - ez esetben viszont lehet jobban örültem volna, ha mégsincs. Ez egy nagyon elcseszett kislány, aki folyton hülyeségeket beszél.



"- Egészen elfelejtettem, hogy nem tetszik szeretni a macskákat!
- Hogy nem szeretem a macskákat? - visított az Egér éles, metsző hangon. - Te talán szeretnéd őket, ha helyemben volnál?
- Semmi esetre sem - válaszolt Alice csillapítóan. - Ne tessék haragudni. De ha meg tetszene nézni Dinah-t, a mi cicánkat, akkor azt hiszem, azonnal meg tetszene szeretni minden macskát. Olyan cukros, szelíd kis cicuska.
Amíg Alice lassan úszkált a tóban, félig önmagának bizonyítgatta:
- Olyan szépen ül és dorombol a kandallónál. Olyan édesen nyalogatja a talpát, és mossa a pofikáját, és olyan jó simogatni a puha szőrét. És olyan pompás egerésző - ja, bocsánatot kérek - szólt Alice, mert ebben a pillanatban az Egér szőre égnek állt ijedtében, és Alice sejtette, hogy ezúttal igazán megbántotta őt. - Talán ne is beszéljünk róla többet, ha nem tetszik akarni.
- Ne beszéljünk? - kérdezte az Egér a farka hegyéig remegve. - Hát én hoztam szóba? A mi nemzetségünk mindig gyűlölte a macskákat. Ronda, hitvány, közönséges fajzat. Ne is említsd többé!
- Nem kérem, soha többé! - szólt Alice, és gyorsan másra terelte a szót. - Tetszik talán szeretni a ... a ... kutyákat ? - kérdezte.
Az Egér nem felelt. Alice buzgón folytatta:
- Van nálunk a szomszédban egy szép kis kutya. Azt is megmutatnám. Tetszik tudni, olyan okos szemű, göndör szőrű kis foxi. Mindent visszahoz; amit eldobnak neki, szolgál az ételért, s annyi sok mindent tud. Föl se tudom sorolni. Egy paraszt a gazdája, s az azt mondja, olyan hasznos, hogy talán száz fontot is megér. Azt is mondja, hogy mind kipusztítja a patkányokat meg a ... jaj - kiáltotta Alice elszomorodva -, csak nem sértettem meg már megint?
Merthogy az Egér esze nélkül úszott el a közeléből. Valósággal felkavarta a vizet.
Alice nyájasan szólt utána:
- Kedves jó Egér, szíveskedjék visszajönni! Többet nem beszélünk se cicákról, se kutyákról, ha nem tetszik szeretni őket!"
És kb. itt jött az első What the fuck? felkiáltásom - ez tényleg ennyire foggyos!?
 


"- Bárcsak velem volna Dinah - gondolkozott Alice hangosan, anélkül hogy bárkihez intézte volna szavait. - Az majd hamar visszahozná az Egeret.
- És ha szabad kérdeznem, ki az a Dinah? - kérdezte a Papagáj.
Alice nagyon készségesen válaszolt, mert mindig könnyen rávehető volt arra, hogy a kedvencéről beszéljen.
- Dinah a macskánk. És el nem tetszik tudni képzelni, milyen pompásan fog egeret! Hát még madarat! Csak ránéz egy madárra, és hamm! - már be is kapta!
E néhány szó figyelemre méltó feltűnést keltett a társaságban. Pár madár tüstént odébbállt, egy vén Szarka pedig, miután gondosan beburkolózott a köpenyébe, azt mondta:
- Sürgősen el kell indulnom hazafelé, az esti levegő nem tesz jót a torkomnak.
Egy kanári reszkető hangon így szólt a gyermekeihez:
- Gyertek, gyertek, édeskéim! Ideje volna már, hogy aludjatok!
Mindenki más-más ürüggyel távozott, s Alice csakhamar egyedül maradt."


Na ha már szegény kislányt így kiosztottam, beszéljünk a többiekről is... - de nem egyenként. Nem elemeznék ki senki konkrétan, hisz Csodaország egész lakossága globál hülye. Az inas egy rizsporos parókát viselő hal; az Ál-Teknős egy teknős, aki egész nap sír; a Hercegnő egy pólyába bújtatott disznót ringat, satöbbi, satöbbi. Esküszöm mintha betépne az ember, olyan olvasni ezt a mesét.



"...a szakácsnő levette a tűzről a roppant rézkondért, és mindent, ami a keze ügyébe esett, odavagdosott a Hercegnőhöz meg a pólyáshoz. Először a piszkavas röpült, aztán a csuprok, lábasok és tányérok következtek. A Hercegnő egy csöppet se törődött azzal, hogy az edényeket a fejéhez vagdossák..."
-újabb WTF-


A leírás egy egyszerű elbeszélés, egyszerű nyelvezettel, egy egyszerű kislány szájából.
"- Pedig milyen aranyos egy kutyus volt - mondotta Alice, s egy boglárkához dőlt, annak egyik levelével legyezgetve magát, és pihent. - Milyen jó lett volna betanítani mindenfélére, ha akkora volnék, mint szoktam lenni. Jaj, istenkém, majd elfelejtettem, hogy megint meg kell nőnöm. Várjunk csak, hogy is csináljuk ezt? Ennem vagy innom kellene valamit. Csak az a kérdés, hogy mit."
Semmi baj ezzel, csak például engem idegesített hogy ennyire gyér a.. hogy is mondjam... kislány nyelvi készsége. Mintha egy négy-ötéves mesélné, pedig Alice már legalább 11-12.


A főszereplőről és a világról már ejtettem szót, így a történet maradt még ki.
Nos, spoilerveszély kivételesen n i n c s, a kisregény ugyanis nem szól semmiről. Alice vándorol az erdőben, ahol találkozik az egérrel, beszélgetnek, megy tovább, találkozik Kalapossal, a mormotával, leülnek, teáznak, megy tovább, találkozik a Királynővel, kriketteznek (sünökkel és flamingókkal) és így tovább. Csak megy, itt-ott megeszik vagy iszok valamit amitől összemegy pár centisre vagy megnő háromméteresre, aztán megy tovább, találkozik a folyton vigyorgó Fakutyával, aki néha felbukkan csak úgy, beszélgetnek, megy tovább... wááá.


De - mint már említettem - olyan kb. mintha valami hallucinogén anyag hatná át az egészet... - és ezzel némi idétlen humor is jár helyenként. Mondjuk mint tudjuk nekem elég elb*szott humorérzékem van, így pont hogy ezek a részek jöttek be egyedül xD



"- Igyál még egy csésze teát - kínálgatta a Kalapos Alice-t.
- Én eddig egyetlen csészével sem ittam - tiltakozott Alice sértetten -, hát nem ihatok még egy csészével.
- A semminél kevesebbet természetesen nem ihatsz - bölcselkedett Április Bolondja -, de a semminél többet annál könnyebben."

Az egyetlen ami igazán megfogott; azt hiszem ez a "semminél kevesebbet nem ihatsz - de a semminél többet annál könnyebben" mondás még sok kocsmatúrát fog elindítani :D


"- Hát nem sajnálják az időt ilyen ostobaságokra pazarolni - méltatlankodott. - Olyan találós kérdést tesznek föl, amelyikre nincs is válasz.
- Miért sajnálnók az Időt? - ellenkezett a Kalapos. - Hiszen az Idő nem beteg.
- Nem értem - jegyezte meg Alice.
- Hát persze hogy nem érted - vágott szavába a Kalapos megvető fejmozdulattal. - Mert hiszen te biztosan nem beszélgettél még az Idővel, nekem pedig jó barátom.
- Én csakugyan nem beszéltem vele - felelte Alice óvatosan -, de jól ki tudom verni, amikor zenét tanulok.
- Ó, hát akkor mindent értek - mondta a Kalapos. - Mert azt az Idő nem állja. Ha viszont nem ütnéd, hanem jóba lennél vele, kezes szolgád volna, s eligazítaná az órát. Tegyük fel például, hogy reggel nyolc óra van, s kezdődik a tanítás. Nos, egyebet sem kell tenned, csak két szót súgnod az Idő fülébe, s máris fordult egyet az óra, aztán íziben fél egyet mutat: ebédidőt."
-már WTF felkiáltások egész tömkelege-


"Nem illik más tollával ékeskedni. Ez pedig azt jelenti, hogy: Légy az, aminek látszani akarsz. Vagy egyszerűbben és rövidebben: ne akarj másnak látszani, mint aminek látszol, mert ha nem annak akarsz látszani, aminek látszol, akkor nem annak látszol, aminek látszani akarnál."



"- Mivel szabják ki a báliruhákat? - kérdezte Alice.
- A Rák ollójával - felelte az Ál-Teknőc.
- Ki írja a báli meghívókat? - kérdezte Alice.
- A Tintahal - felelte az Ál-Teknőc.
- Sokan vannak az ilyen bálon? - kérdezte Alice.
- Úgy szorongunk, mint a heringek - felelte az Ál-Teknőc.
- A Tok is ott van? - kérdezte Alice.
- Hogyne - felelte az Ál-Teknőc. - Bál után abba rakják a zenészek a hegedűjüket.
- Az Angolna tud-e angolul ? - kérdezte Alice.
- Csak szeretne - felelte az Ál-Teknőc. - Amint a neve is mutatja. Angolna, de nem tud szegény.
- Miért hallgat annyira a Kecsege?
- Erre a kérdésedre most egy verssel válaszolok - felelte az Ál-Teknőc. - Jól figyelj ide:
Nem beszél a Kecsege,
de aki bölcs, fecseg-e?
- Jegyezd meg, kislány, hogy a bölcs mindig hallgat.
"Azért beszél ez annyit" - gondolta Alice, de nem mondta..."



Hát úgy kb. ennyi volt benne a vicces - de legalább is a valamennyire értékelhető- rész, de ha valakit érdekel a többi is, szívesen elküldöm ha meghagyja a mail címét :) Egy óra alatt kivégezhető, szóval egy próbát megér; lehet te pont szeretni fogod attól hogy nekem olyan se füle-se farkának tűnt; nem akartam eltántorítani senkit az olvasástól.


Akárhogy is: a filmet azért még rendületlenül várom.
Tim Burton puszta neve is elég nekem hogy meggyőzzön: a film jóóó lesz (L)
továbbá Johnny Depp... wááá!


mire...?
Apocalyptica  - Hall of the moutain king


miért?
valami nemnormális hangvételű zenét kerestem háttérzenének az olvasáshoz; elvégre hogyan is érezném magam ha előbb három méter magasra nyúlnék egy ismeretlen világba kerülve, majd pár centisre zsugorodnék? :o Bizonyára furcsán, zaklatottan, tébolyodottnak érezve magam - és ez a szám pedig tökéletesen jellemezhető ezekkel a szavakkal, annak ellenére hogy van a fő dallamban valami könnyedség... hagyjuk a zenei elemzés, a lényeg hogy pont olyan mint egy elmebeteg mese :)
Ezt a zenét egyébként tuti mindenki ismeri (részlet a Peer Gynt-ből; még ha így címről nem is vágod, ha meghallod tudni fogod ;), de az Apocalyptica feldolgozásában még fantasztikusabb lett, szóval tessék meghallgatni és imádjuk együtt őket :)


Share/Bookmark

12 hozzászólás (írj véleményt!):

.dóri. írta...

hát ez egy érdekes megközelítés :)
régen azt hiszem én is olvastam ezt a könyvet (de aztán eltűnt a könyvespolcomról :S)
Lehet, hogy Tim Burton-nek is pont ezért tetszett meg a történet, illik hozzá! Már úgy várom, hogy legyen a moziban! :D :* :*

Samu írta...

sose vitt rá a lélek, hogy elolvassam :)

adraaa írta...

Szia.: )
Szeretném elkérni ezt a könyvet:]
Az e-mail címem: pufilufis@gmail.com
Nagyon köszönöm szépen előre is!:)

Ryia írta...

Szia!
Én is szeretném elkérni ezt a könyvet :)
Az e-mail címem: ryia@freemail.hu
Előre is nagyon köszönöm! :))

Névtelen írta...

Szia!
Szeretném elkérni ezt a könyvet :$
Yvett1991@msn.com
Nagyon szépen köszönöm :)

Névtelen írta...

Szia!
Megvan esetleg ez a könyv angolul? És ha igen el tudnád küldeni nekem? Nagyra értékelném :D Előre is köszi!
victory222@freemail.hu

Bloggerina Creepie írta...

hát eddig nem volt, de megkerestem csak neked, hogy lássátok, nem hanyagolom a blogot még ha úgy is tűnik mostanában >.< küldöm :D

Névtelen írta...

Juuuj köszi, köszi, köszi! :) És ne is hanyagold el a blogot spha, mert szuperjó! :D

Bloggerina Creepie írta...

fuu na ez a dicséret kellett hogy össze-vissza szégyelljem magam a lustaságomért és nekikezdjek írni megint valamit xD köszi :D és máskor is :D mármint amit tudok, előkerítek :D

Névtelen írta...

Szia eltudod küldeni nekem is a könyvet?
Nagyon megköszönném:)
pixie.22@citromail.hu

Névtelen írta...

Helló

Nagy örülnék, ha nekem is elküldenéd!
Valahogy meghálálom!
lek.balazs87@gmail.com
Köszi:)

Judit Roszkopf írta...

Szia :) énis kérném ezt a könyvet. Előre is köszi :)
juditroszkopf@gmail.com

Megjegyzés küldése

amennyiben választ vársz, ne feledd el meghagyni az e-mail címed! :)