Olvasnivaló

Klasszikusok és bestsellerek - romantikus irodalom, fantasy, képregények és sok más minden

Néznivaló

Mozifilmek, animációs filmek és sorozatok

Hallgatnivaló

Pop/rock/alter, leginkább a világ különböző tájairól

Játszanivaló

Játékok lányoknak PC-re és androidra (romantikus visual novel műfaj előnyben :))

Sziasztok!

Ha kérdésetek/kérésetek van, ne habozzatok, írjatok kommentet! :)


a sztori: Joanna és férje, Walter Stepfordba költöznek két gyerekükkel. Az igazi Amerikai álom - a feleségek mind fiatalosak, elegánsak, és semmi más nem érdekli őket, csak a padlóviaszolás és a tisztítószer márkák. Joanna ezt először furcsállja, és minél előbb szeretne szert tenni egy normális barátnőre, akinek csak a lakása lúgozott, nem pedig az agya. Hamarosan rátalál Bobbie-ra, aki szintén új lakó Stepfordban és ugyanúgy kineveti a suvickoló nejeket; egyúttal mindenféle teóriát állítanak fel, arra keresvén a választ mi fertőzi meg a normális nőket. Joanna férje belép a férfiegyletbe és szinte minden estéjét ott tölti, az asszony pedig kétségbeesik mikor egyik napról a másikra Bobbie is áldozatául esik Stepfordnak és bábu lesz...

a stílus: abszolút határozott, jellegzetesnek is mondhatnám. Az író hangneme tárgyilagos, de a megszólalásokból mindent egyebet megtudunk, szóval nem gáz. Egész, világos kijelentések, egyenletes menet. Bejött.

a film: nos, ehhez még nem volt szerencsém...


...viszont azok alapján amiket olvastam róla lehet nem is vesztettem olyan sokat. Ezzel most nem akartam előre "leírni", hisz mondom nem láttam még, csak úgy előrebocsátottam, hogy ha nem fog tetszeni, nem fogok meglepődni.
DE (mert mindig van de xD) biztos, hogy meg fogom nézni; meg kell tudnom, hogy az a robotos dolog amit a vásznon előadnak mennyire komoly... ugye nem az? Csak mert szerintem baromira nem ilyen földhözragadtan kell értelmezni ezt az egészet értelmezni. Jó, lehet hogy ez tényleg egy sci-fivel kevert krimi és én látom rosszul a dolgokat, de szerintem ez akkor is egy belső, lelki folyamatról szól. Úgy értem nekem az már s o k lenne, ha a szó szoros értelmében robotokról lenne szó :S Viszont ha szimbólumként alkalmazzák, zseniálisnak fogom tartani.
Látjátok, ez a baj Hollywood-dal: sosem lehet tudni, mit gondolnak komolyan; a lényeg az eladás és ezért nem bízok már semmiben. De kanyarodjunk vissza a témához...

Oké, persze egy könyv - mint a művészet minden darabja - mindenkinek mást jelenthet, szóval fejtsétek meg magatoknak, nem magyarázok tovább :D
kommentben el lehet kérni, ha valakit érdekel :) én mondjuk egy fél nap alatt kicsináltam :D


a vég: Ne már! Remek könyv, át tudtam érezni, amit a főszereplő - pl. mikor szegény nő azt hitte (vagy valóban? :o) megőrült, ott azért engem is elkapott egy pánikroham xD De hát ettől jó könyv egy jó könyv.
De - mert még mindig van de-, a befejezésben... az kész. Nem bírom megérteni. Talán mert örök lázadó vagyok... xD
***
"A Stepfordi feleségek olvasása közben fokozatosan rájövünk, hogy a cselekmény valami kérlelhetetlen, belső időrend szerint bonyolódik. A műben szereplő minden utalás, fordulópont és apró beteljesülés, az állomások, melyeket elhagyva a hősnő a végső felismerés felé halad – kizárólag a háttérben meghúzódó, szigorú időrendnek van alárendelve. Olyan, mint egy hatalmas, szeptember 4-től egészen karácsony előestéjéig ketyegő óramű. A zöldövezeti kisvárosba, Stepfordba költözve Joanna Eberhart hamarosan összebarátkozik két, helyi férfiakhoz feleségül ment, az otthonülő, udvarias, látszólag begyepesedett feleségektől üdítően különböző asszonnyal. A "rövidlábú, nagyfenekű, aprókezű és piszkos körmű" Bobbie Markowe azonnal azt javasolja, hogy a többi asszony segítségével alakítsák meg a helyi Nőszövetséget. A városkában az ügy iránt csupán a szenvedélyesen teniszező s állandóan az asztrológiáról, valamint férje kificamodott szexuális ízléséről fecsegő Charmaine Wimperis mutat némi érdeklődést. A nő férje szexuális eltévelyedését azzal is illusztrálja, hogy elmeséli: a férfi legutóbb egy mindenhol zipzáras, egész testét beborító gumiruhával ajándékozta meg. Charmaine júliusban, Bobbie augusztusban költözött Stepfordba. A feleségek itt igazi stepfordi asszonyokká váltak azután, hogy – négy hónappal megérkezésük után – a férjeik ehhez előkészítették a talajt. Charmaine így már novemberben abbahagyta a teniszezést, hogy pázsitot telepítsen férjének, akiről hirtelen kiderült, hogy milyen "nagyszerű fickó". Az eseményeknek ebben a szakaszában még nem vagyunk tisztában azzal, hogy Bobbie-nak egy, Joannának pedig két hónapra van szüksége a teljes átalakuláshoz. Főszereplőnkhöz hasonlóan erről csupán azok után győződhetünk meg, hogy Bobbie Markowe egy rövid házastársi együttlét után erőteljesebb keblekkel, kisebb fenékkel és a vasalás iránt feltámadt vonzalmával jelenik meg ismét a színen.
Bár az idő kérdése a hosszabb műveknél általában visszatérő és nagyon fontos probléma, ezt a kérdést egy négy hónapos időszakra felépített mű esetében, talán még gondosabban kell kezelni. Valóban nagyszerű időbeosztással Levin olyan események segítségével röpít tovább bennünket a hurok szeptembertől novemberig tartó, egyre szorosabbra húzása során, mint "Pete leesett az iskolabuszról, elöl kitört két metszőfoga... Joanna szülei, egy utolsó pillanatban küldött értesítés után, útban karib-tengeri nyaralásukra, háromnapos látogatásra érkeztek... a mosogatógép szivattyúja tönkrement... közeledett Pete nyolcadik születésnapja... október vége tájékán Walter már ismét hazajárt vacsorázni... Mindenszentek napján egy hatalmas sütőtökből halálfejet faragtak ki s Pete fogatlan Denevéremberként járta a várost... november első szombatján vacsorát adtak..."
És már újra helyben is vagyunk: a vacsora feszült légköre után alig 900 szóval el is érkezik az események csúcspontja, amikor Charmaine nagy kedvvel hozzálát a takarításhoz, a munkások pedig kezdik levagdosni a tönkretett teniszpályát körülvevő vaskerítést.
A fanyar, harapós humor áll a csoportkép középpontjában, ahol Bobbie és Joanna vegyes érzésekkel, hitetlenkedve és elborzadva figyelik nem is olyan rég még szintén lázadó társukat, miközben a munkások odakint lerombolják mindazt, ami valaha a kiváltság jelképe volt a szemükben. ("De hiszen ez agyagos pálya!" – siránkozik Joanna.) Ha a Stepfordi feleségek a kisvárosi feleségek megszokott, banális dolgairól szóló, könnyed szatíra lenne, aminek gyakran tekintik is – egy téveszme, mellyel kifigurázzák a kínos precizitásra törekvő háziasszonyokat –, akkor ez a humor messze nem lenne ennyire helyénvaló. Ennek ellenére annyira illik a helyzetre, hogy szinte észrevétlenül siklunk el fölötte, mivel ugyanarról a bomlasztó humorról van szó, melyre az egész könyv felépül. Az önmagát krimiként is kifigurázó könyv az elnyomókból és törekvéseikből űz gúnyt, és nem az áldozatokból.
A technika vívmányainak rabságába esett, öntelt kisvárosi férfiak közössége összeesküvést sző azzal a céllal, hogy a feleségeket olyan szex-robotokká züllessze, akik csak a csillogó parketta és a fürdőszobacsempe fugáinak tisztasága iránt éreznek elkötelezettséget... és ez nem is annyira a fantázia terméke."
Peter Straub (Részlet az utószóból)


Share/Bookmark

9 hozzászólás (írj véleményt!):

.dóri. írta...

juuuj ezt én ajánlottam neked :D
a film: régen láttam, de úgy emlékszem, hogy tényleg robotok, de lehet, hogy rossz a memóriám!! egy órácskát megér megnézni :)

Bloggerina Creepie írta...

igen, igen, te voltál :D
majd megnézem ha belebotlok :)

Névtelen írta...

Szia Bloggerina!
El tudnád nekem küldeni?
Előre is köszönöm.
Niki
( takacsnikolett90@freemail.hu )

Samu írta...

Megrendeltem :D A héten landol is :) Felkeltetted az érdeklődésemet :D

Bloggerina Creepie írta...

hűha, kösziii :D hát remélem tetszeni fog :*

Samu írta...

Ma megjött. Ki is olvastam. De ez. Áááá. Beleborzongok. Én olyan klasszikus robot-ként értelmeztem a robotot, olyasmiként, mint a terminátort, vagy mittomén. Ejj. Félek. ááá. Nagyon jó. De egyetértünk, a vége borzalmas.

Bloggerina Creepie írta...

tényleg borzalmas a vége. én képtelen lettem volna beolvadni közéjük, ááá! :@

Samu írta...

Igen...
Én úgy képzeltem el, hogy a végén a Bobbie (aki nem is Bobbie, hanem egy tényleges robot) megöli Joannát a konyhában.
De hát ez az én alternatív befejezésem...
annyira nem jó, hogy rám hagyják a befejezést. Meg a körülményeket. Áááá.
Amúgy meg fantasztikus :)

Bloggerina Creepie írta...

hát igen.
mert -mint már mondtam- én baromira nem értettem egyet a befejezéssel, de attól még zseniális. attól hogy én képtelen lettem volna így kifordulni magamból, a könyv még nagyon jó(l illusztrálja azt, ami Amerikában szerintem tényleg megy)

Megjegyzés küldése

amennyiben választ vársz, ne feledd el meghagyni az e-mail címed! :)