Olvasnivaló

Klasszikusok és bestsellerek - romantikus irodalom, fantasy, képregények és sok más minden

Néznivaló

Mozifilmek, animációs filmek és sorozatok

Hallgatnivaló

Pop/rock/alter, leginkább a világ különböző tájairól

Játszanivaló

Játékok lányoknak PC-re és androidra (romantikus visual novel műfaj előnyben :))

Sziasztok!

Ha kérdésetek/kérésetek van, ne habozzatok, írjatok kommentet! :)

Még mielőtt összevesznénk, újra elmondanám, hogy bár a bejegyzés az Angyalok és Démonokról szól, nem kell felszívni magatokat, mert a regény a köztudattal ellentétben nem vallásellenes. Hogy is lehetne az, mikor arról szól, hogyan próbálják megmenteni a bíborosokat? Igaz, a tudomány teremtő ereje is jelen van, de a kettő - mint az író kifejti - teljesen megfér egymás mellett és a két "világ" kiegészíti egymást. Már saját magam unom, komolyan, hogy ezt mindig el kell mondanom, de kénytelen vagyok, míg begyepesedett agyú emberek nem képesek felfogni, hogy a regény egy regény, kalandtörténet, a film szórakoztató akció és nem valami "húúúúúú-vallásellenes merénylet".

Először is katt ide.
Ha már olvastad, okés; ha nem akkor fusd át, mert bizony ennek a bejegyzésnek ehhez lesz köze. Nem, ezt itt nem a reklám miatt csinálom, ez szükséges. Enélkül bizony ebben a bejegyzésben igen hamar elveszted a fonalat.
Bemásolhattam volna, ugye? Te most kritizálsz? Akkor elmondanám, hogy nem, nem a lustaságom miattam nem tettem meg a másolást, hanem arról van szó, hogy egyrészt: most kopizzam be még egyszer az egészet? Erre találták ki a linkeket! Másrészt: magamtól idézni? (Pláne ekkorát?) Ilyen nagy ember még nem vagyok xD

Ha az megvolt (de csak akkor, különben valszeg elveszted a fonalat), vágjunk hát bele!




Miértmiértmiért vetettem magam neki? Mert imádtam a filmet és mert már a legelső szavak meggyőztek:
"A műalkotásokra, síremlékekre, alagutakra és más római épületekre tett minden utalás teljességgel hiteles (ahogy a helyszínek megjelölése is). Valamennyi látható mind a mai napig.
Az Illuminátusok testvérisége szintén létezik."
Mellékelve a térkép, mely mindent bizonyít.
Remek. Hol is tudnék én mindezzel vitatkozni? Szokásos szójárásomat használva: kisnyuszi vagyok én ahhoz, hogy ezt felülbíráljam! :D
(mondanám, hogy elforgatom a képet nektek, de az ambigrammák lényegéhez hűen ugyanezt a képet kapnátok xD)


Most így hirtelen nem jut eszembe olyan pozitív jelző, amit mostanában nem használtam túl gyakran könyvekkel kapcsolatban, ezért a pontozás mellett döntöttem xD A pedagógiaszak tenné ezt velem? Legközelebb jegyet adok az írónak vagy mi!? :D

A könyv az könyv, tudom, önálló mű - de ha már kész a film is és zseniális volt, akkor akaratlanul is ahhoz hasonlítom :S Nem tehetek róla.

Nos, a tizedik perc után úgy döntöttem, hogy már nem számolom az eltéréseket a film és a könyv közt, ennek ellenére semmi bajom nincs egyikkel sem. A főbb mozzanatok, a sztori maradt; az apróbb momentumok nem egyeznek meg - de egyik sem jobb mint a másik, csupán másak.
Na, konkretizáljunk.

Könyv:
Nahát, képzeljétek, volt, hogy a főhőst kisegítették! És ha összetiporják, fájnak a tagjai! Már kezdtem film közben néhol megijedni, hogy kiderül, hogy a főhős valami szuperhős vagy mi, mert soha nem szorult segítségre xD Ezt figyeljétek! A könyvben a Pantheonnál egy idegenvezető mondott neki valami újat! Csak nem ember ő is? xD Szóval 1 pontot ítélek a könyvnek, mert nem hollywoodi hősökkel van tele, hanem emberekkel. Reálisabbnak éreztem a szereplőket - de ettől függetlenül én értettem, hogy a filmben miért van szükség erre a "mindentudásra". Ja, hogy mondjam is el, mire jöttem rá? xD Hát másfél órában azért nincs mit tökölni, ez igaz. Szóval ez nem jelent a filmnek mínusz pontot.

A melléktörténetek; tudjátok, amikor egy rövidke kis kitérés van az adott szereplő múltjára. Ezekből pl. meg lehet állapítani, hogy "nahát, ha ez történt vele, nem is csodálom, hogy ilyen-és-ilyen lett" stb. ezt most általánosan állapítottam meg a könyvekre, de erre is ugyanúgy igaz.
A filmbe ezek se fértek bele, de mivel erről ismét az időkeret tehet, ezért itt sincs mínusz pont a könyv 1 plusz pontjának ellenére.

Jóóó, szaftos sztori. Pont a filmtől vártam volna, hogy a forgatókönyvírók valami durvát raknak még bele, de nem :D A könyvben kiderül, ki is a camerlengo apja és emellett számos (jó, szálnak azért nem nevezném, de) szálacskára is fény derül xD Még 1 pont a könyvnek.

Film:
Egy pont mínusz, mert a könyvet átírva a filmben nem félmeztelenül menti meg a világot Ewan McGregor... Szőke vagyok, inkább befogom xD
Egy csapat száguldó fekete Lancia-t és a legszebb légi felvételeket Róma látványosságairól semmi sem pótolhatja. Dan Brown nagyszerűen ír, de ez mégsem ugyanaz, mint a tökéletes speciális effektek és a Salvatore Totino operatőr által létrehozott látványvilág. 1 plusz pont a filmnek.

A karakterek.
Határozottabbak - sőt, egyenesen a szélsőséges szót is használhatnám rájuk. Olivetti a kötekedős-semmit-el-nem-hivős, Richter a segítőkész, támogató tag, satöbbi. Persze, ha a könyvben is ugyanígy lettek volna ugyanezek az alakok, elég egyszerűnek tűntek volna a karakterek - de a film csak másfél/két óra, így tényleg az a legjobb, ha már az elején tisztában vagyunk vele, ki milyen is. Persze meglepetések itt is akadnak (jócskán), mint ahogy már kifejtettem a filmről alkotott bejegyzésemben, de így jóval egyszerűbb őket kiismerni a vásznon, ami előny számomra. Másfél órába nem fér bele ennyi jellemfejlődés, ezt én abszolút elfogadom, szóval 1 pont a filmnek.

Meglepődve tapasztalom, hogy a film áll pontszámilag nyerésre (amúgy eddig én sem tudtam, melyiket fogom feljebb pontozni; ez nem holmi költői pontozás volt, miközben én tudtam a végeredményt, mert nem)... de mindkettő annyira a szívemhez nőtt, hogy szeretnék egyenlíti. A film kap még 1 pontot az összeszedettségére. Egy ilyen sűrű sztorit másfél órába besűríteni úgy, hogy a magamfajta laikus is megértse minden mozzanatát - hát nem semmi! Ez a történet jócskán igényli a figyelmet, be kell látni, de úgy összepakolták, hogy bár kis részek kimaradtak, még én, a könyvet előtte nem olvasó szőke nő, akinek fogalma sincs a témáról, felfogtam maradéktalanul. Bár nem szeretem, ha egy történetet megszabdosnak, el kell ismerni, nem tolták el a filmet (pedig ez gyakran megesik regény-adaptációknál). Azért jól át kellett gondolni itt tényleg, mi az aminek maradnia kell és mi az (és hogyan!), amit át szabad írni.

Szóval mindenkinek abszolúte ajánlom - és persze el lehet kérni tőlem :D

***
Egy kis ízelítőként jöjjön egy nagyon okos gondolat, aztán egy aranyos történet a vallási, majd a tudományos megközelítésből.
A kettő - mint mondtam - tökéletesen megfér egymás mellett. Dan Brown olyan h i h e t e t l e n tárgyilagossággal képes írni, hogy már-már nem értem, milyen ember az ilyen!? Egyik oldallal sem szimpatizál kicsit sem? Mindig az adott szereplő szemszögéből ír... semmi pártolás, csupa csupa tény... és látjátok, ezért imádtam. Magával ragad, ahogy hagyja, hogy azt gondold, amit akarsz és nem azt, ami neki tetszik :D

"A merészség gyakorlat nélkül öngyilkosság"
***
"Chartrand még csak néhány hónapja volt a Vatikánban, amikor megismerte a felrobbant bomba történetét, amely a gyerek szeme láttára végzett a camerlengo anyjával. Bomba a templomban... és most ugyanazt éli át újra. Szomorú, de a rendőrség soha nem kapta el azokat a gazembereket, akik elhelyezték a bombát... minden bizonnyal valamilyen keresztényellenes csoport lehetett, mondták, és az eset feledésbe merült. Nem csoda, hogy a camerlengo nem tűrte az apátiát.
Pár hónapja, egy békés délutánon Chartrand összefutott a camerlengóval a Vatikánváros kertjében. A camerlengo nyilván felismerte, hogy Chartrand új ember itt, és meginvitálta egy kis sétára. Nem beszéltek semmi különösről, de a camerlengo elérette, hogy Chartrand azonnal otthonosan érezze magát.
- Atyám - mondta Chartrand -, feltehetek egy furcsa kérdést?
A camerlengo elmosolyodott. - Csak akkor, ha én is adhatok rá különös választ.
Chartrand nevetett. - Minden ismerős papot megkérdeztem, és még mindig nem értem.
- Mi az, ami nem hagy nyugodni? - A camerlengo rövid, fürge léptekkel haladt, járás közben előrelebbent a reverendája. Fekete, krepptalpú cipője, gondolta Chartrand, mintha a természetét tükrözné vissza... modern, de igénytelen, és látszik, hogy kissé viseltes.
Chatrand vett egy nagy levegőt. - Nem értem ezt a mindenható és jóságos dolgot.
A camerlengo mosolygott: - Olvasod a Szentírást?
- Igyekszem.
- Össze vagy zavarodva, mert a Biblia mindenhatónak és jóságosnak nevezi Istent.
- Pontosan.
- A mindenható és jóságos egyszerűen csak annyit jelent, hogy Istennek bármi a hatalmában áll és hogy jók a szándékai.
- Értem a fogalmakat. Csak... mintha itt ellentmondás lenne.
- Igen. A fájdalom az ellentmondás. Az éhező emberek, a háború, a betegség...
- Pontosan! - Chartrand tudta, hogy a camerlengo érti őt. - Szörnyű dolgok történnek a világban. Az emberi tragédiák mintha azt bizonyítanák, hogy Isten nem lehet egyszerre mindenható és jóságos. Ha szeret minket, és ha hatalmában áll változtatni a helyzetünkön, akkor miért nem ment meg minket a fájdalomtól?
A camerlengo a homlokát ráncolta. - Ezt kéne tennie?
Chartrand kényelmetlenül érezte magát. Lehet, hogy túl messzire ment? Ez is olyan kérdése volna a vallásnak, amelyet nem szabad feltenni? - Hát... ha Isten szeret bennünket, és meg tud védelmezni, akkor igen. De úgy tűnik, hogy vagy mindenható, de nem törődik velünk, vagy jóságos, de nem áll hatalmában segiteni.
- Vannak gyermekeid, hadnagy?
Chartrand elpirult. - Nem, signore.
- Képzeld el, hogy van egy nyolcéves fiad... szeretnéd őt?
- Hát persze.
- Megtennél mindent, ami a hatalmadban áll, hogy megvédelmezd őt a fájdalomtól?
- Persze.
- Engednéd gördeszkázni?
Chartrand meglepődött. A camerlengo egy paphoz képest mindig is furcsán e világi volt. - Igen, gondolom - felelte Chartrand. - Biztos, hogy engedném, de figyelmeztetném, hogy vigyázzon magára.
- Azaz te, mint ennek a gyermeknek az apja, ellátnád őt néhány alapvető jó tanáccsal, aztán hagynád, hogy tanuljon a saját hibáiból?
- Nem rohanhatok a nyomában, és nem pátyolgathatom folyton, ha erre gondol.
- De mi van, ha elesik és leveri a térdét?
- Majd megtanul jobban vigyázni.
A camerlengo elmosolyodott. - Tehát, bár hatalmadban állna beavatkozni és megvédeni a gyermeket a fájdalomtól, te mégis úgy döntenél, hogy azzal mutatod ki a szereteted, ha engeded tanulni a saját hibáiból?
- Persze. A fájdalom hozzátartozik a fejlődéshez. így tanulunk.
A camerlengo bólintott. - Pontosan."

***
"Most, egyenesen a kamerának beszélve, a camerlengo előrelépett. - Az Illuminátusokhoz - mondta mélyebb hangszínre váltva -, és azokhoz a tudósokhoz szólok, akiket illet. - Szünetet tartott. - Megnyertétek a háborút.
A csend immár a kápolna legrejtettebb zugaiba is behatolt. Mortati hallotta saját szívének kétségbeesett dübörgését.
- A kerekek már régóta mozgásba lendültek - folytatta a camerlengo. - Győzelmetek elkerülhetetlen. Soha nem volt ez még ennyire világos, mint ebben a pillanatban. A tudomány az új Isten.
Miket beszél ez? - gondolta Mortati. Megőrült? És ezt az egész világ hallja!
- Orvostudomány, elektronikus kommunikáció, űrutazás, génsebészet... ezek azok a csodák, amelyekről ma a gyerekeinknek mesélünk. Ezek azok a csodák, amelyeket annak bizonyságául hirdetünk, hogy a tudomány adja meg nekünk a válaszokat. A szeplőtelen fogantatásról, az égő csipkebokorról és a kettéváló tengerről szóló régi mesék már nem érvényesek. Az Isten kiment a divatból. A tudomány megnyerte a csatát. Megadjuk magunkat.
Értetlenség és zavar lett úrrá az egész kápolnán.
- De a tudomány győzelméért - tette hozzá a camerlengo erőteljesebb hangon -, mindannyiunknak fizetni kell. És súlyos lesz a fizetség.
Csönd.
- A tudomány enyhítheti a betegség és a lélekölő robot kínjait, elláthat bennünket szórakozásunkat és kényelmünket szolgáló megannyi kütyüvel, de egy olyan világba vet minket, amelyben nincsenek csodák. A naplemente hullámhosszakra és frekvenciákra zsugorodott. A világegyetem bonyolult titkai matematikai képletekre egyszerűsödtek. Még saját emberi lényként birtokolt önértékelésünk is megsemmisült. A tudomány azt állítja, hogy a Földbolygó, minden lakójával csak jelentéktelen porszem a nagyszabású tervben. Kozmikus véletlen. - Szünetet tartott. - A technológia, amelyről azt ígérték, hogy össze fog kötni, inkább elválaszt bennünket. Immár valamennyien elektronikusan rá vagyunk csatlakozva a világra, mégis végtelenül egyedül vagyunk. Erőszak, megosztottság, megtévesztés és árulás zúdul ránk. A szkepticizmus erény lett. A cinizmus és a bizonyítékok követelése a felvilágosultság jele. Csoda-e, hogy az emberek ma depressziósnak és vesztesnek érzik magukat, sokkal inkább, mint a történelem során bármikor? Van valami, ami szent a tudomány számára? A tudomány válaszokat keresve, a meg nem született magzatainkkal kísérletezik. Sőt arra készül, hogy átrendezze bennünk a DNS-sorozatot. Egyre kisebb és kisebb darabokra hasítja Isten világát, miközben az értelmét keresi... de csak további kérdéseket talál.
Mortati ámulva figyelt. A camerlengóból most szinte hipnotikus erő áradt. Olyan határozottság volt a mozdulataiban és a tónusában, amilyennel még sohasem találkozott a Vatikán oltára előtt. A férfi hangjából meggyőződés és szomorúság csendült ki.
- A tudomány és a vallás között régóta folyó háború véget ért - mondta a camerlengo. - Ti győztetek. De nem becsületes eszközökkel. Nem azzal, hogy megadtátok a válaszokat. Azzal győztetek, hogy radikálisan átállítottátok a társadalmat, amely immár használhatatlanoknak tekinti a korábban sarokköveknek számító igazságokat. A vallás nem bírja az iramot. A tudomány exponenciálisan növekszik. Úgy táplálja önmagát, mint egy vírus. Minden új felfedezés kaput nyit egy következő felfedezésnek. Az emberiségnek több ezer évébe került, hogy eljusson a keréktől az autóig. De az autótól eljutni az űrbe, már csupán néhány évtizedbe telt. Manapság hetekben mérjük a tudományos haladást. Túl vagyunk pörögve. Egyre mélyül közöttünk a szakadék, és ahogy a vallás mindjobban lemarad, az emberek spirituálisán légüres térben találják magukat. Az értelemért kiáltunk. Higgyék el nekem, valóban kiáltozunk. Ufókat látunk, egy másik világgal vagy szellemekkel keresünk kapcsolatot, testen kívüli élményekkel, agykontrollal kísérletezünk... mindezeken a hóbortos ötleteken ott van a tudományos máz, pedig gyalázatosán esztelenek. A magányos és elkínzott modern lélek kétségbeesett kiáltásai ezek, a lelkünké, amelyet megnyomorit a saját felvilágosultsága és arra való képtelensége, hogy a technikán kívül bármiben értelmet találjon.
Mortati érezte, hogy előrehajol a székében. A többi bíborossal és a világ tévénézőivel együtt szinte itta a pap szavait. A camerlengo nem alkalmazott szónoki fordulatokat, sem vitriolos gúnyt. Nem hivatkozott a Szentírásra, sem Jézus Krisztusra. Modern kifejezéseket használt, dísztelenül és egyszerűen... így közvetítette a régi üzenetet. Abban a pillanatban Mortati megértette, miért volt olyan kedves ez a fiatalember a néhai pápa számára. A közöny, a cinizmus és a technika istenítésének korában az ilyen emberek a realisták, mint a camerlengo; akik meg tudják szólítani a lelkünket, mint most ez a férfi, azok az egyház utolsó reménységei.
A camerlengo most még erőteljesebben beszélt. - Azt mondják, a tudomány fog minket megmenteni. Én azt mondom, a tudomány elpusztít bennünket. Galilei kora óta az egyház megpróbálja lassítani a tudomány könyörtelen iramát, néha helytelen eszközökkel, de mindig a legjobb szándékoktól vezettetve. A kísértés azonban túl nagy ahhoz, hogy az ember ellen tudjon állni. Figyelmeztetlek benneteket, nézzetek szét magatok körül. A tudomány nem tartotta be az ígéreteit. A hatékonyság és az egyszerűség ígérete nem hozott mást, mint környezetszennyezést és káoszt. Megosztott és bolond faj vagyunk... a pusztulás útján járunk.
A camerlengo itt szünetet tartott, majd a kamerára szögezte a tekintetét.
- Ki ez az Isten-tudomány? Ki az az Isten, aki hatalmat ad a népének, de nem ad hozzá erkölcsi kereteket, amelyek megszabnák, hogyan éljen ezzel a hatalommal? Miféle Isten az, aki megengedi egy gyermeknek, hogy játsszon a tűzzel, de nem figyelmezteti a veszélyekre? A tudomány nyelve nem nyújt támpontot a jóról és a rosszról. A tudományos könyvek elmondják nekünk, hogyan lehet beindítani a nukleáris reakciót, de egyetlen fejezetük sem tárgyalja azt a kérdést, hogy ez jó vagy rossz elgondolás. Azt mondom a tudománynak: az egyház elfáradt. Kimerített minket az, hogy megpróbáltunk támpontokat adni. Felemésztettük forrásainkat a hadjáratban, amelynek során az egyensúlyt akartuk képviselni, miközben ti vakon törtétek magatokat a még kisebb chipekért és a még nagyobb profitért. Nem kérdezzük, hogy miért nem szabályozzátok magatokat, hiszen hogyan is tehetnétek? A világotok olyan gyorsan halad, hogy ha megállnátok akár csak egyetlen pillanatra is, hogy felmérjétek tetteitek következményeit, valaki, aki még hatékonyabb, azon nyomban elszáguldana mellettetek. Tehát haladtok tovább. Ti terjesztitek a tömegpusztító fegyvereket, de a pápa az, aki beutazza a világot és könyörög a vezetőknek, hogy tanúsítsanak mérsékletet. Ti élőlényeket klónoztok, de az egyház az, amely emlékezetünkbe idézi cselekedeteink erkölcsi vonatkozásait. Ti arra ösztönzitek az embereket, hogy telefonon, videóképernyőn és számítógépen kapcsolódjanak egymáshoz, de az egyház az, amely kitárja kapuit, és arra int, hogy személyes kapcsolatot keressünk, mivel arra teremtettek minket. Ti az életmentő-kutatások nevében képesek vagytok megölni a még meg nem született magzatot is. És megint csak az egyház az, amely rámutat ennek az érvelésnek a hamisságára. Miközben ti tudatlannak nevezitek az egyházat. Ki hát a tudatlanabb? Az az ember, aki nem ismeri a villámlás magyarázatát, vagy az, aki nem tiszteli félelmetes erejét? Ez az egyház a kezét nyújtja felétek. Mindenki felé. És mégis, ti ellökitek a felétek nyújtott kezet. Mutassatok bizonyítékot Isten létezésére, mondjátok. Én meg azt mondom, használjátok a távcsöveiteket, nézzetek rá az égboltra, és feleljetek: hát lehetséges az, hogy nincsen Isten? - A camerlengónak most könnyek szöktek a szemébe. - Azt kérditek, milyen az Isten. Én azt kérdem, honnan való ez a kérdés? A válasz egy és ugyanaz. Nem látjátok Istent a tudományotokban? Hogyan lehet őt nem észrevenni? Azt állítjátok, hogy már a legkisebb változás a gravitáció nagyságában vagy egy atom súlyában elég lett volna ahhoz, hogy világegyetemünk élettelen köddé váljon a mennyei égitestek csodálatos tengere helyett, és mégsem vagytok képesek meglátni ebben Isten kezét? Tényleg annyival könnyebb abban hinni, hogy egyszerűen csak jó lapot húztunk a sokmilliárdos pakliból? Olyan spirituális csődbe jutottatok, hogy inkább hisztek a matematikailag lehetetlenben, mint egy nálunk nagyobb hatalomban?
- De akár hisztek Istenben, akár nem - mondta a camerlengo elszántságtól csengő hangon -, ezt már el kell hinnetek. Amikor az emberi faj elveti magától a mi igazságunkat egy nálunk nagyobb hatalomról, akkor elveszítjük a számon kérhetőség tudatát. A hit... valamennyi hit... figyelmeztetés arra, hogy van valami, amit mi nem érthetünk, valami, ami előtt számot kell adnunk... A hittel számon kérhetők vagyunk mások és önmagunk előtt, egy magasabb igazság előtt. A vallás nem hibátlan, de csak azért, mert maga az ember sem hibátlan. Ha a külvilág úgy tudná látni ezt az egyházat, ahogyan én... ha túllátna ezen falak rituáléján... egy modern csodát látna... tökéletlen, egyszerű lelkek testvériségét, amely nem akar többet, mint a részvét hangján szólni egy túlpörgött világban.
A camerlengo most odamutatott a bíborosi testületre, és a BBC operatőrnője, ösztönösen követve a kezét elkezdte pásztázni a gyülekezetet.
- Kimentünk a divatból? - tette fel a kérdést a camerlengo. - Ezek a férfiak itt dinoszauruszok? Hát én? Valóban nincs szüksége a világnak olyanokra, akik szót emelnek a szegényekért, a gyengékért, az elnyomottakért, a meg nem született gyermekért? Valóban nincs szükségünk ezekre a lelkekre, akik, bár tökéletlenek, arra szánják az életüket, hogy rimánkodjanak nekünk: kövessük az erkölcs jelzőkaróit, hogy el ne tévedjünk?
Mortati most döbbent rá, hogy a camerlengo, tudatosan vagy sem, nagyszerű módszert alkalmazott. Megmutatva a kardinálisokat, megszemélyesítette az egyházat. Vatikánváros már nemcsak egy épület, hanem népe is van - olyan emberek, akik, miként a camerlengo, Isten szolgálatában töltötték az életüket.
- Ma este egy meredély szélén gubbasztunk - mondta a camerlengo. - Senki sem engedheti meg magának a közönyös beletörődés luxusát. Akár a Sátánnak, akár romlottságnak vagy erkölcstelenségnek tekintitek ezt a gonoszt... a sötét erő létezik, és napról napra hatalmasabb. Ne kicsinyeljétek le. - A camerlengo suttogóra halkította a hangját, és a kamera ráközelített. - Ez az erő, jóllehet óriási, nem legyőzhetetlen. Az isteni erő elbír vele. Hallgassatok a szívetekre. Hallgassatok Istenre. Együtt elhátrálhatunk a szakadék szélétől.
Mortati csak most értette meg. Hát ez volt az ok. Megsértette a konklávét, de nem volt más lehetőség. Drámai és kétségbeesett könyörgés volt ez a segítségért. A camerlengo egyszerre szólt az ellenségeihez és a barátaihoz. Kérve kért mindenkit, legyen barát vagy ellenség, hogy lássák meg a fényt és vessenek véget ennek az őrületnek. Bizonyára lesz olyan a hallgatók között, aki ráébred az ördögi terv esztelenségére és kiáll a jó ügyért.
A camerlengo letérdelt az oltárnál. - Imádkozzatok velem.
A bíborosok kollégiuma térdre hullt, hogy csatlakozzon hozzá az imában. Odakint a Szent Péter téren és az egész földkerekségen... a megdöbbent világ együtt térdelt velük."


Share/Bookmark

4 hozzászólás (írj véleményt!):

Shana LeCruel. írta...

a Da Vinci-kódot jelenleg olvasom, és nagyon tetszik, szinte falom a fejezeteket.(: kérlek, küldd el nekem ezt a könyvet(is..^^)!!: addison@citromail.hu
köszi, előre is.(:♥♥

Névtelen írta...

Szia eltudnád küldeni!?
maomio@freemail.hu
előre is köszi =D

Petra írta...

Nekem is légyszi! abpetra@vipmail.hu

Névtelen írta...

Szia, el tudod küldeni? vitaloszsoka@gmail.com

Megjegyzés küldése

amennyiben választ vársz, ne feledd el meghagyni az e-mail címed! :)