Olvasnivaló

Klasszikusok és bestsellerek - romantikus irodalom, fantasy, képregények és sok más minden

Néznivaló

Mozifilmek, animációs filmek és sorozatok

Hallgatnivaló

Pop/rock/alter, leginkább a világ különböző tájairól

Játszanivaló

Játékok lányoknak PC-re és androidra (romantikus visual novel műfaj előnyben :))

Sziasztok!

Ha kérdésetek/kérésetek van, ne habozzatok, írjatok kommentet! :)

Alessandro Baricco: Novecento

A bejegyzés ajánlva Nórának
Az ihletért :)

"Le akartam szállni. Le bizony. Nem az volt a baj. Nem a látvány riasztott vissza. Hanem, amit nem láttam. Érted? Amit nem láttam. Annak a nagy városnak mindene volt, csak vége nem. Nem volt vége. Hiába néztem, nem láttam, hol a város vége. A világ vége.

Ott a zongora. Van eleje, és van vége. 88 billentyűje van, mindenki annyit lát. Nem lehet végtelen. Te vagy végtelen. A zene, amit a billentyűkön játszol, az a végtelen.

Nekem így jó. Így tudok élni. Ha kiviszel a partra, a zongorának, amihez ültetsz, millió és millió billentyűje van. Ez az igazság, Max. Végtelen. Nincsenek határai. Végtelen számú billentyűn képtelenség zongorázni. Ez nem az én hangszerem. Isten zongorája.

Láttad az utcákat? Csak az utcákat! Sok ezer van belőlük! Hogy lehet ott élni? Hogy választasz egyet? Egy nőt. Egy házat. Egy darabka földet, amit magadénak mondasz, egy tájat, egy halálnemet. Rád nehezedik a világ, és azt se tudod, hol a vége. Sohasem féltél, hogy összeroppant a határtalanság? Szörnyű így élni.

Ezen a hajón születtem. A világ áthaladt rajtam. De egy úton csak kétezer ember. Itt zajlott az élet. És az élet elfért a hajóorr és a tat között. Boldogan játszottam egy zongorán, ami nem volt végtelen. Ez volt az én életem. A szárazföld? A szárazföld túl nagy hajó nekem. Egy túl szép asszony, túl hosszú utazás, túl erős parfüm. Zene, amit nem tudok eljátszani.

A hajóról nem tudok leszállni. Legalább az életből kiszállhatok. Végül is nem létezem senki számára. Kivéve téged. Egyedül te tudod, hogy itt vagyok. Mások el se hiszik. Ideje megszoknod. Bocsáss meg, barátom, de én nem szállok le. Max! Képzeld el, a mennyország kapujánál Szent Péter keresi a nevem, de nem találja a listán.
Mit mond? Mi a neve?
Ezerkilencszáz.
Eper, Erős, Ezeri... Mi a neve?
Tudja, uram, egy hajón születtem.
Mit mond?
Egy hajón születtem és haltam meg, ezért nem vagyok a listán.
Hajótörött?
Hat és fél tonna dinamit. Bumm!
Jobban érzi magát?
Igen, igen. Csak hiányzik egy karom.
Egy karja?
Tudja, a robbanás.
Biztos talál egyet a sarokban. Melyik karját vesztette el?
A balt, uram.
Rémesen sajnálom.
Csak két jobb karunk van.
Két jobb kar? Sajnálom. De nem vinné el esetleg?
Micsodát? Vihetne egy jobb kart a bal helyett.
Hát, végül is, jobb két jobb kar, mint egy bal.
Milyen igaza van!

Ez nem nevetséges. Nagy kiszúrás. Örökkévalóság két jobb kézzel? Hogy lehet úgy keresztet vetni? Max! Képzeld, hogy zenélek majd két jobb kézzel! Remélem, akad odafönt egy zongora."*

Történt egy nap, hogy Zsé vonattal utazott Pestre.
És biz' ám az is megtörtént, hogy unatkozni kezdett (valami csoda folytán nem volt nála egy Shakespeare kötet sem), így aztán egy kedves idegen felajánlott neki egy olyan könyvet, aminek örökre hatása alá került. Amint hazament, addig járta a könyvesboltokat, míg rá nem lelt saját példányára.
Ez volt évekkel ezelőtt.

Így történt, hogy kedves barátnőm magával hozta a közösen eltöltött egy hetünkre is a monodrámát. Tudom, hurrá nyaralunk, meg haverokbulitokaj, de ha dél van, ebéd utáni punnyadás és nem akarsz leégni a vízparton, jól jön egy könyv.

"A Virginian nevű gőzhajó a két világháború között járt Európa és Amerika között - fedélzetén milliomosokkal, emigránsokkal és egyszerű, hétköznapi emberekkel. A fennmaradt legenda szerint a hajón esténként egy különös tehetséggel, páratlan improvizációs képességgel megáldott zongorista szórakoztatta a közönséget. Semmihez sem fogható muzsikájával valósággal elbűvölte hallgatóságát. Azt is mondják, egész életét a hajón töltötte, ott született, és lábát soha nem tette szárazföldre. Hogy miért, senki sem tudja, életének talányos rejtélyét magával vitte - örökre."

Alessandro Baricco (Torino, 1958. január 25.) népszerű olasz író, rendező, előadóművész. Novelláit a világ számos nyelvére lefordították. Jelenleg Rómában él feleségével és fiával.

Novecento (monodráma - hihetetlen jó műfajválasztás :D)
Egy csodálatos történet egy emberről, akinek sorsát olvasva elgondolkozhatunk mi is: vajon mi választottuk-e magunknak az utunkat? Vagy csak sodródunk, mert a világ olyan végtelen nagy, hogy lehetetlen irányítani benne a mi kis apró életünket?

"Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? A szárazföldön lakók folyton a miérteket keresik. Télen a nyarat várjátok, nyáron már előre féltek a téltől. Ezért fáradhatatlanul utaztok. Kerestek valami távoli helyet, ahol mindig nyár van. Nem cserélnék veletek."

Másodszori olvasás után (mert bizony másnap újra megtörtént) arra a következtetésre jutottam, hogy szegény Novecento-ra bizony mindkettő igaz. (Ott még nem tartok, hogy a saját sorsomra is levetítsem eme nagy kérdéseket - figyelmebe véve, hogy a magam 19 évével kisnyuszi vagyok még az ilyesmihez). A születési körülményei bizony megpecsételték sorsát, de az már a saját döntése volt, hogy megtorpant az utolsó lépcsőfoknál és visszafordult...
Na akkor ilyenkor mi van? Sodródunk vagy nem? Vagy nem is fogják ezt sosem a fentiek az orrunkra kötni, mi?

Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, itt olvashat egy részletet a könyvből (sajnos az egészet nem sikerült még most megtalálnom; most rajtatok a sor, hogy könyvet küldjetek nekem. Az ilyen is ritka xD)
http://www.inaplo.hu/nv/200110/01.html
Ha még mindig érdekel, kocogj el egy könyvesboltba, könyvtárba vagy dvd kölcsönzőbe - a darabból ugyanis filmet is készítettek.

Nem tökéletes - hisz ez csak úgy lehet az, ha valóban egyetlen ember meséli a színpadon élőben neked - de azért annyira nem tolták el, mint ahogy általában a könyveket el szokták filmesítéskor.
1999 -ben Európai Film-díjat nyert A legjobb operatőr (Koltai Lajos!) és 2000 - ben Golden Globe-díjat A legjobb eredeti filmzene kategóriában (Ennio Morricone).



"A világ legfurcsább nevét viseli a férfi, aki gyönyörű melódiákat tud kicsalni a zongorából: 1900-nak hívják, mert a 20. század első napján született egy óceánjárón. Danny, a hajó legénységének tagja vette magához, miután szülei elhagyták a kisfiút. Nevelőapja folyamatosan úton van, nem meri a kisfiút a szárazföldön hagyni, nehogy kitoloncolják az országból. 1900 kilencéves korában talál rá a zongorára és egyben nyugalmára. Harmincévesen megismerkedik a trombitás Max-el, aki őstehetségnek tartja őt és a szárazföldre akarja csábítani. 1900 hallani sem akar a dologról, sőt elutasítja a miatta hajóra szállt lemezgyárosokat is. A mások számára tetszhalott életet élő zenész csak az óceánok végtelen horizontját látva érzi magát biztonságban..."


* az idézetek a filmből származnak, de szinte teljesen egyeznek a drámával


Share/Bookmark

0 hozzászólás (írj véleményt!):

Megjegyzés küldése

amennyiben választ vársz, ne feledd el meghagyni az e-mail címed! :)