Olvasnivaló

Klasszikusok és bestsellerek - romantikus irodalom, fantasy, képregények és sok más minden

Néznivaló

Mozifilmek, animációs filmek és sorozatok

Hallgatnivaló

Pop/rock/alter, leginkább a világ különböző tájairól

Játszanivaló

Játékok lányoknak PC-re és androidra (romantikus visual novel műfaj előnyben :))

Sziasztok!

Ha kérdésetek/kérésetek van, ne habozzatok, írjatok kommentet! :)

Részegen csak dőlnek a szavak az emberből, s csak a kijózanodás után döbben rá, hogy értelmetlen zagyvaságokat hordott össze. Ebből a szempontból engem az írás megrészegít - csak dőlnek belőlem a szavak, de mikor végzek a "művel" már értelmetlennek tartom. Ez hosszútávon elég zavaró; az elégedetlenség újabb írásokat szül, az újabb írásokkal pedig elégedetlen vagyok.

Nem magamnak és nem is az embereknek írok... egyszerű kényszerből. Míg ki nem írom magamból, amire rádöbbentem, addig van egy zavaró gondolat a fejemben. Olyan, mint egy rajzfilmben: jobb vállamon egy író kisangyal, bal oldalon az elbizonytalanító kisördög.

A blogírás abszolút jó hatással van/volt a tényleg nagyon idézőjeles "munkásságomra".
Utólag visszagondolva minden írásomat feleslegesnek darabnak találom, és engem rémiszt a gondolat, hogy valaki más is olvashatja ezeket a vackokat. Ebből az következik, hogy bizonyítanom kell, hogy nem csak vackokat tudok írni, így újra munkálkodni kezdek.

A blogíráshoz egyébként egy véletlen vezetett. A Kis Kockás Füzetemet (amiben 4 év termése van) eláztatta fél liter víz a táskámban. Mikor megláttam, azt sem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Égi jelnek tekintettem: ha sikerül normálisan megszárítanom, begépelem; ha nem, abbahagyom az írást...

Egyébként nem szeretek az írásaimról beszélni - pláne nem elmesélni, miről szólnak vagy értelmezni. Lehet, hogy valaki másnak mást jelent egybe leírva, elolvasva és értelmezve, mint nekem röviden összefoglalva és elhadarva.

Akárhány "címem" van függőben, gyakran elkap a pánik. Most pl. úgy tűnik 4 dologból is lesz esszé, mégis azon problémázok, mi lesz, ha elfogynak az ötleteim. Pedig mindig vannak, mégis pánikolok...

Még szerencse, hogy írok - nem kell pszichológusra költenem :) Általában arról írok, ami zavar, amit utálok - miközben írok róla, kielemzem. Megvizsgálom minden oldalról és így kiírom magamból a problémát.


Share/Bookmark

0 hozzászólás (írj véleményt!):

Megjegyzés küldése

amennyiben választ vársz, ne feledd el meghagyni az e-mail címed! :)