Olvasnivaló

Klasszikusok és bestsellerek - romantikus irodalom, fantasy, képregények és sok más minden

Néznivaló

Mozifilmek, animációs filmek és sorozatok

Hallgatnivaló

Pop/rock/alter, leginkább a világ különböző tájairól

Játszanivaló

Játékok lányoknak PC-re és androidra (romantikus visual novel műfaj előnyben :))

Sziasztok!

Ha kérdésetek/kérésetek van, ne habozzatok, írjatok kommentet! :)

etikadoga

A lelkiismeret erkölcsi érzék, amellyel valaki saját cselekedeteit és gondolatait megítéli. Ez az ember képessége az önkontrollra - vagyis arra, hogy önállóan megfogalmazza saját maga számára az erkölcsi kötelességeket, megkövetelje magától ezek teljesítését és elvégezze tettei önértékelését. Az önkontroll azt jelenti, hogy az ember önállóan szabályozza magatartását. Ez kiterjed a társadalmi tevékenységek során kialakuló szokásokra, érzelmekre is.
Ennek az önértékelésnek eredménye kétféle lehet: rossz (vagyis furdal minket a lelkiismeret) vagy jó (mikor tiszta a lelkiismeretünk).
Vannak olyan hivatások, melyekben nemcsak az egyén szakmai tudása számít, hanem az is, hogy milyen a lelkiismereti beállítottsága. Például ma már egy nőgyógyász lelkiismereti okokra hivatkozva megtagadhatja az abortusz elvégzését. Régen ezt nem tehették meg, de ma már figyelembe veszik az ilyen jellegű szempontokat is.
Az eutanázia is hasonló problémákat vet fel. Ma Magyarországon törvényesen nem elfogadott módszer, ám ez is sok kérdést vetett fel – nem csak jogi nézetből, hanem lelkiismereti szempontból is.
Ennek tökéletesen ellentétje a katonai szakma, ahol ilyesmire nem lehet hivatkozni; a parancs mindenek felett áll. Még ha a katona nem is ért egyet az adott feladat céljával, akkor is el kell végeznie. Az utasítást felsőbb vezetők hozzák meg, így a végrehajtó hiába nem tartja helyesnek a feladatot, kötelessége elvégezni. Az persze megint kérdéseket vet fel, miért is állt be a hadseregbe; de erre a haza szeretete és védelmének érdeke - bizonyos szempontból - elfogadhatók magyarázatnak.
Lelkiismeret – szellemi színvonaltól függően – mindenkiben van. Az, hogy ez mennyire kerül előtérbe, különböző hatásoktól függ. A család és a közvetlen környezet elősegítheti, hogy figyeljünk és hallgassunk rá – a lelkiismeret megjelenése jórészt a neveléstől is függ. Vannak azonban olyan esetek, mikor a környezet nem fordít nagy hangsúlyt a gyermek nevelésére és rögtön elkezdődnek a problémák; a gyermek nem látja a jó példát, és nem tud megfelelően különbséget tenni jó és rossz között. Ezáltal háttérbe lesz szorítva lelkiismerete, de teljesen kiirtani nem lehet – hisz velünk született (erkölcsi) érzés.
Esetenként nemcsak embereknél vetődik fel a lelkiismeret létének és tulajdonságainak kérdése. Megtörtént eset, hogy egy víziló megmentett egy antilopot a krokodil támadásától. Miért küzdött érte? Nem azért mentette meg, hogy magáénak tudhassa, hiszen utána nem bántotta. Miért vannak állatok, akik elhagyott kicsinyeket gondoznak? Talán a lelkiismeretük miatt. Ezek szerint nemcsak az emberek esetében vethetünk fel ilyen kérdéseket. Még ha nem is általános viselkedésfajta is ez, akkor is előfordulnak ilyen események.
A lelkiismeretet sokféleképp értelmezték már az etika történetének során: az emberrel vele született érzék megnyilvánulásaként, a „belső Én” hangjaként, az erkölcsi kötelesség egyedüli alapjaként (mint például Kant vagy Fichte).
A marxista etika szerint a lelkiismeret társadalmi eredetű, az ember neveltetésének körülményei határozzák meg és társadalmi – osztálybeli hovatartozástól is függ. A szocialista társadalomban az erkölcsös személyiség lelkiismeretének követelményei nem jelentenek mást, mint a többi ember, a közösség érdekeinek szolgálata. Ezért ha olykor konfliktus támad az egyéni lelkiismeret és a külső követelmények között, ez csak abból származhat, hogy az adott egyén vagy a többi ember helytelenül értelmezte az ember kötelességét a társadalommal szemben.
A lelkiismeret egyre inkább úgy jelenik meg, mint az önkritika. Az önértékelés képessége olyan mértékben alakul ki az emberben, amilyen mértékben tudatosan elsajátítja a társadalomtól.
Heller Ágnes Általános etika című művében így vélekedik a lelkiismeretről: „szól hozzád, figyelmeztet, tanácsot ad. Ha nem hallgatunk rá fájdalmat okoz, mégpedig kínzóbbat, mit annak testi megfelelője. Ha viszont ápoljuk lelkiismeretünket, hallgatunk rá, akkor örömet, boldogságot, megelégedést érzünk”.


Share/Bookmark

0 hozzászólás (írj véleményt!):

Megjegyzés küldése

amennyiben választ vársz, ne feledd el meghagyni az e-mail címed! :)