Olvasnivaló

Klasszikusok és bestsellerek - romantikus irodalom, fantasy, képregények és sok más minden

Néznivaló

Mozifilmek, animációs filmek és sorozatok

Hallgatnivaló

Pop/rock/alter, leginkább a világ különböző tájairól

Játszanivaló

Játékok lányoknak PC-re és androidra (romantikus visual novel műfaj előnyben :))

Sziasztok!

Ha kérdésetek/kérésetek van, ne habozzatok, írjatok kommentet! :)

Melyik év is volt? Mindegy, valami október 26-a volt. Én mit sem sejtve indultam egy pályázat megnyitójára. Bátran lépkedtem fel a Megyei Könyvtár lépcsőjén, hisz nem tudtam még, hogy nemsokára a kamera kereszttüzében fogok állni.
Az ünnepélyes megnyitó előtt a Városi Televízió egyik képviselője megkért, válaszoljak néhány kérdésükre. Tanárnőm bátorítóan rám mosolygott és megkért, hogy tegyem meg a csapatért. Nem volt tehát választásom, a csapat és az iskola népszerűsítése érdekében igencsak remegő lábakkal botorkáltam a riporter felé.
-Nem lesz vészes, ne izgulj! - mondta az operatőr, ám néhány perccel később megérzéseim beigazolódni látszottak; volt mitől félnem. Az első néhány kérdésnél álltam a sarat, hisz tudom, melyik iskolából jöttem, milyen írói tapasztalataim vannak, és hogy szeretnék ezzel foglalkozni, majd ha egyszer „nagy” leszek. Ám a következő kérdésnél úgy kellett tennem, mintha nem épp akkor gondolkoztam volna el rajta először.
-Miért is jó az, ha a fiatalok (mihamarabb) megtanulják, hogyan is kell írni?- kérdezte a riporter.
Írni jól, igazat és érthetőt. A beszélgetés tartalmát és hangsúlyát figyelembe véve merem feltételezni, így értette eme tág fogalmat.
Most mondjam azt, hogy fogalmam sincs? Ez így nem lenne teljesen igaz, úgyhogy ezt nem tehettem. Igaz, sosem tették még fel nekem ezt a kérdést. Szó szerinti választ még sosem fogalmaztam meg erre. Nem gondolkoztam még rajta eddig. Mindig „csak úgy” írtam. Úgy szívből. Amit éppen éreztem.
De miért is jó az, ha valaki nemcsak újságíró, újságot írni tudó?
Vegyünk csak egy aktuális, életszerű példát. Nem akarok belefolyni a kereskedelmi csatornákon lévő szappanoperák világába, úgyhogy kiemelném a lényeget. A színésznőről elterjesztették egy bulvárlapban, hogy terhes. Mindezzel semmi baj nem lenne… ha igaz lenne. Az újság ezt a címlapra tette, a cikk írója is vastagította ezzel pénztárcáját, ám szegény nő most perelheti az újságot.
Vannak, akik sokáig agyalnak egy-egy hazugságon, és még meg is fizetik őket ezért. Aztán itt van egy fiatal, aki akárhogy is fél a „nyomdafestéktől”, akármilyen helyzetben is van, az igazat próbálja meg szétkürtölni a nagyvilágban. Az első esetben a valótlanságot terjesztő, magát újságírónak nevező egyén jár csak jól. A másodikban mindenki, aki odafigyel az ilyen pályázatok által kinevelt fiatal szavaira.
Miért is jó az, ha a fiatalok (mihamarabb) megtanulják, hogyan is kell írni?
„… az igazat mondd, ne csak a valódit…” (József Attila)


Share/Bookmark

0 hozzászólás (írj véleményt!):

Megjegyzés küldése

amennyiben választ vársz, ne feledd el meghagyni az e-mail címed! :)