Olvasnivaló

Klasszikusok és bestsellerek - romantikus irodalom, fantasy, képregények és sok más minden

Néznivaló

Mozifilmek, animációs filmek és sorozatok

Hallgatnivaló

Pop/rock/alter, leginkább a világ különböző tájairól

Játszanivaló

Játékok lányoknak PC-re és androidra (romantikus visual novel műfaj előnyben :))

Sziasztok!

Ha kérdésetek/kérésetek van, ne habozzatok, írjatok kommentet! :)

A minap olvastam Szabó Lőrinc Az Egy álmai című versét – ami az igazat megvallva kissé kiakasztott…
Az ember a nélküle meghozott szabályok világában él, így szerinte a világ börtön. (Kérdem erre én, ki mondta neki, hogy ne alkosson új szabályokat a világ számára? Mindegy…)
Akkor most csak a vita kedvéért tételezzük fel, hogy a világban senkinek nem kell a nélküle meghozott törvényekhez alkalmazkodnia.
„Anarchia. Elvben a legjobb, gyakorlatban valószínűleg a legrosszabb. Kicsit felértékelik az átlagembert. Egy anarchia megfelelő működéséhez nagyon jó alapanyagra van szükség, nem pedig olyan rétegekre, melyek ha szabad kezet kapnak, kiépítik a kapitalizmust” – mondta ezt valaki, akinek a nevét nem tudom (és nem is számít), azonban nagyon jó gondolat. Ez tehát semmiképp – vagy legalább is nagyon ritkán – működhet megfelelően. Lehet, hogy keringenek demokráciaellenes gondolatok a fejekben, de a gyakorlat már többször bizonyította helyettem, hogy mégis csak jobban működik, mint az anarchia... Így az előbbi pártján állok. Sajnálom, az ésszerűség ezt diktálja.
A világ szabályokból áll. Nem értem, miért nem képesek ezt egyesek elfogadni. Nem azt mondom, hogy engem nem idegesítenek bizonyosak, és azt sem, hogy mindegyiket szó nélkül kell elfogadni; de felesleges egész életünkben ez ellen lázadni, egyszerűen nem látom értelmét. Ha le lehet szavazni és nem tetszik, akkor le is kell azt szavazni, de ha a döntő többség elfogadott valamit, két választása marad az embereknek: alkalmazkodni (mert az evolúciót is ez vitte tovább, bármennyire is nem szimpatikus a dolog) vagy Szabó Lőrincet olvasni és meditálni az anarchiáról. Természetesen mindenkinek szíve joga az utóbbi mellett dönteni, de az semmit sem fog előrébb vinni.
Esetleg harmadik alternatívaként behozhatjuk az „emósnak lenni” dolgot, de véleményem szerint ők csupán kreált problémák miatt sírnak… tisztelet a kivételnek, és most várom szeretettel az emo pártiak anyázó hozzászólásait.

(Jézusom, lehet, hogy elkezdtem felnőni?)


Share/Bookmark

0 hozzászólás (írj véleményt!):

Megjegyzés küldése

amennyiben választ vársz, ne feledd el meghagyni az e-mail címed! :)