"Sajnálom, csak ezzel szolgálhatok"

Olvasnivaló

Klasszikusok és bestsellerek - romantikus irodalom, fantasy, képregények és sok más minden

Néznivaló

Mozifilmek, animációs filmek és sorozatok

Hallgatnivaló

Pop/rock/alter, leginkább a világ különböző tájairól

Játszanivaló

Játékok lányoknak PC-re és androidra (romantikus visual novel műfaj előnyben :))

Sziasztok!

Ha kérdésetek/kérésetek van, ne habozzatok, írjatok kommentet! :)


"Van, amit nem érhetsz el, hacsak nincs egy álmod,
ami túl nagy ahhoz, hogy egyedül váltsd valóra."


Nagyon remélem, hogy senki nem fogja megkérdezni tőlem, mi volt a legjobb 2016-ban, mert nem tudom melyik lenne a furább: mikor azt válaszolom, hogy a meleg műkorcsolyázók, vagy az, mikor egy levegővel kifejtem másfél óra terjedelemben, hogy miért.
A fandom legmélyebb bugyrait járom.


Yuri Katsuki tehetséges műkorcsolyázó, ám nehezen viseli a nyomást, ami a versenyzéssel jár,. Önbizalomhiányos és szorongó. Sok lehetőség lakozik benne, mégis sorra bukja a versenyeket. Abba akarja hagyni a korizást, lelkileg mélyponton van, fel is szedett pár kiló felesleget. Ám még mielőtt végleg visszavonulna, egy üres(nek vélt) jégpályán eltáncolja példaképe, az ötszörös világbajnok Viktor Nikiforov díjnyertes számát - hibátlanul. Műsorát azonban a pálya üzemeltetőjének kislánya titokban videóra veszi, és mivel az internet világában élünk, futótűzként terjedni kezd. Nyilván hamar Viktor elé kerül a videó.

Viktor jóképű, humoros, intelligens, imádja a kutyáját, Makkachin-t - és mint az ilyen tökéletes pasik gyakran lenni szoktak, meleg. Ja nem ezt akartam mondani :) Szóval csak majdnem tökéletes, mert hiába a legjobb műkorcsolyázó, fogalma sincs, hogyan kellene jó edzőnek lennie, hiszen abban semmi tapasztalata nincs. Ennek ellenére amint meglátja Yuri videóját, tudja, hogy neki egyelőre elég az az öt arany és most Yuri-ból akarja kihozni a legtöbbet. Így felkerekedik Oroszországból, és egyik reggel egyszer csak ott kopogtat Japánban Yuri családjának ajtaján...

Shounen-ai lévén egyértelmű, hogy Viktor és Yuri nem csak korcsolyáznak, hanem érzelmileg egymásba is gabalyodnak.
És akkor szánjunk egy percet műfaji fogalmak tisztázására!
A hozzá nem értők szeretik yaoi-ként címkézik fel a sorozatot, csak mert az egy mostanában a köztudatba bekúszó fogalom, és egyesek olyan menőnek hiszik, hogy tudnak egy jól hangzó idegen szóval dobálózni. Ez a sorozat azonban a leghatározottabban nem yaoi. 
Yaoi: fiúszerelem, melyet fizikai úton fejeznek ki egymás felé a felek. Igen, a műsoridő nagy részében "azt" csinálják a fiúk egymással. Ha nem érted mire célzok, túl fiatal vagy még hozzá, ne guglizz rá! :D
Shounen-ai: fiúszerelem, romantikus megközelítésben; az érzelmi mivoltát hangsúlyozva a szerelemnek a testi helyett. Na ez a Yuri on Ice. Nincs benne semmi korhatáros, érzékeny finomsággal ábrázolja, ahogy Yuri és Viktor érzései egymásra találnak.
Gyönyörű.
Az a szeretetteljes nézés...
azok a meghitt pillanatok...
az a csöndes téli este, mikor minden felhajtás nélkül karikagyűrűt cserélnek...
Ez láthatóan NEM yaoi. Ha az lenne, már a poszt elején rá kellett volna nyomjak egy 18+ matricát. Aki pedig azt mondja hogy ebben bármi ízléstelen van, annak nincs ki mind a négy kereke. A szerelemhez meg amúgy is joga van mindenkinek. (Jöhetnek a homofób kommentek; hezitálás nélkül törlésre fognak kerülni.)

Na, minden szép és jó, nézzük ki zavar bele ebbe az idilli képbe.
Jurij Prisezki, vagy ahogy nemzetközi szinten mindenki hívja: Yuri Plisetsky. Csak hogy legyen még egy Yuri a sorozatban. Mert az olyan nagyon vicces. Szerintük. (Na jó, szerintem is :D) A félreértések elkerülése végett a Yurio becenevet adják neki.
Viktor a példaképe, együtt edzettek, és nagyon mérges, amiért Yuri "ellopta" tőle Viktort...
15 éves, idén indul először a senior korcsoportban, és nagyon meg akarja mutatni, ki a legény a gáton. Nyers, hisztis, érzékeny; tipikus tinédzser. Macskabolond. De az állatos metaforákról később. A lényeg, hogy nagyon zabos Yuri-ra és azt akarja, hogy Viktor visszamenjen Oroszországba.

Mellette van még persze számos más ellenfele is Yuri-nak, világszerte mindenféle nemzetből. Helyenként már-már Hetalia*-érzésem volt tőlük, de ennek ellenére (vagy épp emiatt?) nagyon szórakoztatóak.
(*Hetalia: a sorozat, ahol egy-egy karakter egy-egy országot testesít meg sztereotip módon; pl. Németország szigorú, szőke férfi / Magyarország harcos nő stb) 

Na de  nézzük, miért annyira jó ez a sorozat a karaktereken kívül :)
1. Csodaszép. A zene, grafika, a kosztümök... na meg persze Viktor. Ő a leggyönyörűbb 2D-s karakter, akit VALAHA képernyőre vetettek. Annyira kecses, hogy a Disney hercegnők elbújhatnak mögötte. A lelkem eladnám, ha csak tized ennyire tudnék rajzolni vagy ott tanulhattam volna, ahol a Mappa stúdió animátorai... (T_____T) 

2. Karakterfejlődés.
A szerelem legszebb fajtáját mutatja be. Nem azt, amikor megfojtod a másikat a féltékenységeddel vagy a birtoklásvággyal. Hanem azt a fajta szerelmet, ami a legjobbat hozza ki a felekből. Amitől jobb ember leszel és jobb leszel abban is, amit csinálsz.
Viktor nem mindig tudja, edzőként mennyire kellene szigorúnak vagy engedékenynek lennie, de mindig ott van Yuri mellett, mikor szüksége van rá. Yuri valóban rengeteget fejlődik mellette. Nem csak a technikája lesz jobb, de ki is virul. Mondják ugye, hogy a szerelmes nő kivirul, mint egy virág; na ugyanez igaz Yuri-ra is. 
Sőt, ha már itt tartunk, Yurio is fejlődik a heves érzelmeinek köszönhetően. Nagyon fel akarja magára hívni Viktor figyelmét, és nem csak az állandó balhéi, hanem a bravúros eredményei által is. De ő épp az ellenkezője Yuri-nak (ebben is, mint oly sok minden másban); ő nem megvadul, hanem egyenesen angyalivá válik a pályán. 

3. Az állatos metaforák. Iiiigen tudom, minden sportanimében felbukkan valami ilyen; a Free-ben mindig elsuhan egy madár a medence felett, a Haikyuu-ban is van egy madárral és egy macskával megfeleltetett csapat, de na... nekem hiányérzetem lett volna ha itt nincs ilyesmi, ez már egy afféle klasszikus húzás ebben a műfajban :D Viktornak és Yuri-nak kutyája van, Yurio macskamániás, Pichit egeret tart... hogy ezek mennyire egyértelmű utalások, fel lehetne negatívumnak is róni, de én nem teszem. 12 részben nem kell világmegváltó metaforákat alkotni, ezek pont elegek.

4. Jó kérdéseket dob fel. Mi motivál valakit azután, hogy már mindent megnyert? Mi az, amit nem gáz megtenni a győzelemért és mi az, ami már sok? El kell-e engedned valakit, ha szerinted jobb lenne neki mással, de szerinte nem? A legnagyobb dráma nem az, hogy Yuri nyer-e vagy sem, hanem hogy lassan kezdi magát kikészíteni azon, hogy ő elég jó-e Viktornak, méltó-e hozzá...

5. A készítők így dobálják a fanokhoz a valóra váltott kívánságaikat:
Eljegyzést akartok? Nesztek, karikagyűrű!
Félmeztelen fiúkért sír a közönség? Itt egy pár forró fürdős jelenet!
Együtt korizó Viktort és Yuri az utolsó részben...? Még passzoló kosztümöt is adunk nekik!
Amire csak a rajongók kicsi szíve vágyott, a Mappa stúdió mindent megadott.
A fandom nevében kijelenthetem, teljesen elkényeztetve érezzük magunkat <3 :D

És ha már említettem, zene.


EZ a zongoradarab. Hát ez. Amire Yuri korcsolyázik. Ha nem lenne belőle 1 órás loop youtube-on, kiakasztanám az újrajátszás gombot. Instant libabőr.

Opening/Zene: Dean Fujioka - History Maker. Nagyzenekar, vonósok, keringő ritmusa... ahogy kezdődik. Azután alákevernek egy kis elektronikus tucctucct. És bejött. Általában nem szeretem az ilyesmit, de ezt nagyon eltalálták. Megmaradt az emelkedett hangulat, de modernebb lett a hangzás. Pont passzol a sorozathoz. (A dalszöveg pedig végig angol - és a japánoktól nem megszokott módon, normális angol kiejtéssel éneklik, köszönhetően annak, hogy Dean Fujioka Amerikában járt fősikolára :D)
Opening/Grafika: minimalistára vették a figurát a készítők. És annyira jó lett, hogy mind a 12 rész elején megnéztem (pedig én általában eltekerem az openingeket) <3

Ending/Zene: Wataru Hatano - You Only Live Once. Igen, tényleg az a címe hogy YOLO :"D Na ez már azért nem olyan emelkedett, inkább emlékeztet egy sima bulizós zenére.

Ending/Grafika: Általában slideshow a szereplők egy laza nyári estéjéről (Yurio egy sikátorban fekszik kóbor macskák közt és a többi lazaság xD) De van egy special ending is, a 10. rész végén, egy még boogisabb zenével - és valami eszméletlen slideshow-val :"D Emlegetik korábban, hogy egyszer, még Yuri depis korszakában egy verseny utáni partin a kelleténél több pezsgőt nyomott be szorongása oldására és így a kelleténél kínosabb képek kerültek később elő Viktor telefonjából... na ezt ebben az endingben meg is mutatják :D Rúdtánc és táncpárbaj, no comment :"D (Újabb fanservice. Tényleg nagyon el vannak kényeztetve a rajongók.)

Lesz-e folytatás? Valószínűleg, mert viszik mint a cukrot. Aki nem nézett eddig korit, annak is szórakoztató darab. Aki meg nézett, az meg eldobja magát a valós referenciáktól. (Nem szépítem: ahogy más sportot sem, úgy korit se néztem soha, de a tumblr hamar kiokosított a témában és csak pislogok mint hal a szatyorban annak láttán, mennyi valós inspiráció van a YOI mögött.)

Amúgy a SEE YOU ON NEXT LEVEL felirattal zárul az uccsó rész, ami elég árulkodó jele egy új évadnak, bár hozzá kell tenni, Japánban, ahol még mindig nagyon kényes téma a meleg-kérdés, nem mindenki volt hasra esve tőle. Az író, Kubo Mitsurou, azért folytatná. A történet le van zárva az aktuális versenyévet tekintve, de maradt még benne bőven lehetőség.
2016 legnépszerűbb darabja (a Crunchyroll szerint a fél világ mellett Magyarországon is ez volt idén a legnépszerűbb :D), kizárt, hogy ne érje meg folytatást csinálni. Kérdés, hogy ki bírja ki addig... én biztosan nem. Ha már itt lenne az új évad, az is késő lenne (T__T)

Addig is: Yuri!!! on Ice 1. rész (magyar felirattal): http://indavideo.hu/video/Yuri_on_Ice_-_01_resz


Share/Bookmark


Star Wars fanok: Amúgy az elég béna, hogy a Halálcsillagot olyan könnyen le lehetett győzni.
Lucasfilm: Fogd meg a söröm egy pillre, mutatok valamit... 


Nem véletlen, hogy a VII. részről nem írtam. Láttam, de botrányosan gyenge. Egy főhős fia átáll a sötét oldalra; van egy ellenséges objektum, amit úgy pusztítanak el, hogy belerepülnek... nem láttuk már valahol? Ó, dehogynem! Értem én, hogy sok év után kellett újra megcélozniuk a közönséget ezzel a Star Wars dologgal, de ez, hogy előálltak tök ugyanazzal, amit egyszer megvett a közönség... na ez a gyávaságnak már egy undorító szintje.
Valószínűleg ezt ők is belátták, így a Zsivány Egyesben olyan dolgokat produkáltak, hogy csak kapkodtam a fejem jobbra meg balra. A Rogue One egyszerre lett egy sötét háborús krimi, és egyszerre lett... hát ilyen...

A végéhez közeledve attól tartottam, kizavarnak a teremből, mert olyan hangosan tört darabokra a szívem *távolba révedő, könnybe lábadt fangirl tekintet*
Persze, jogos a kérdés amit a Zuram tett fel, miután magamból kikelve jöttem ki a vetítőteremből, hogy: "Ez a film egy öngyilkos küldetésről szól. Te most komolyan azt vártad, hogy senki nem fog meghalni?" Igen, tudom, hogy jogos ez a kérdés. De akkor is. Én csak szépen csöndben úgy teszek, mintha az az utolsó 20 perc meg sem történt volna, és mindenki boldogan él míg...

Még mielőtt elkezdenék őrült fangirl módjára Jyn-t és Cassian-t shippelni, megpróbálok valami önfegyelmet magamra erőltetni és írni pár szót a történetről, mert a VII. résszel szemben ez megérdemli.
Szóval, mint arra bizonyára mindenki emlékszik (aki meg nem, azt meg úgysem érdekli most sem), hogy a IV. részben Luke Skywalker berepül a Halálcsillagba, és annak egyetlen gyenge pontját tudva, szépen bumbumm, felrobbantja. Happy End meg minden.
Csak az nem derült ki a közönség számára az elmúlt 40 évben, hogy hogy a francba volt gyenge pontja egy olyan legyőzhetetlen valaminek, mint a Halálcsillag. És honnan tudta Luke és a lázadók, hogy van neki ilyen pontja. Ezek azért egy elég alapvető kérdések és a Rogue One ezeket válaszolja meg, úgyhogy ennek a filmnek abszolút van létjogosultsága, nem csak arra megy, hogy még több pénzt húzzanak le a fanokról. Én annyira tudom díjazni, mikor valaminek értelme is van, és nem csak azért csinálnak egy filmet, hogy még több bőrt nyúzzanak le egy franchise-ról... <3

Szóval jól megírt történet; egy már klasszikus film előzményét meséli el, de úgy, hogy nem kapaszkodik görcsösen bele. Alapjaiban van köze hozzá, de önálló filmként is megállja a helyét. Történet kivesézve, szuper. Most már kezdhetek Jyssian-t shippelni?



A film még a kanyarban sem volt, mikor az első fanmade Cassian x Jyn fanmade videók és GIF-ek megjelentek egy kétperces trailer alapján, olyan szikra van köztük!!! Én aztán igazán nem szeretem a halmozott írásjeleket, de ez a mondat megérdemli a három felkiáltójelet, csak hogy nyomatékosítsam az érzelmi hullámzásaimat - mert az bizony írásban nem fog átmenni, hogy minden alkalommal visítok magamban, mikor Cassian Jyn-re néz. Komolyan, úgy néz Jyn-re, mintha a csaj lenne maga a lázadók közt oly sokszor elhangzó Remény :")
Nincs a filmben egy csók, egy vallomásos monológ, egy dal a szerelemről (ha már Disney, lehetett volna az is...), csak szépen csendben együtt szenvednek próbálják megmenteni a világot. És mégis! Onnantól, hogy először találkoznak, megkérdőjelezhetetlen, hogy egymásnak teremtette őket az Erő.
Két perc szünet, várjatok, elmentem a sarokba sírni.

Az Öngyilkos Osztag (ja nem, az egy másik film, na mindegy :D)
Imádom, ahogy Felicity Jones hozta "az új Star Wars csajt". Nem olyan bájos, mint Leia, nem olyan nemes, mint Amidala, és nem keménykedik cukin, mint Rey. Cserébe viszont tényleg olyan a kisugárzása, mint egy szökevénynek, akinek semmi kedve hőst játszani, de a sz@rt is kiveri az ellenségből jedi erő meg vrummogó fénykard nélkül is, ha szükséges. (Mondjuk valószínűleg senkinek nem lenne kedve cukiskodni, miközben az apját kényszerítik a Halálcsillag megtervezésére.)

Diego Luna meg szavak nélkül is el tudná mondani a történetet. Ahhoz nem kell szöveg, hogy eljussunk a "nem bízom benned, ellenséges ribanc" nézéstől a "lehoznám lehozom neked a csillagokat is az égből" tekintetig. (Ettől függetlenül maga a karakter mint Cassian Andor kapitány annyira nagy meglepetést nem tudott okozni; az a tipikus hős, tipikus jófiú. Ez mondjuk az írók hibája, nem a színészé.)
Amúgy "csak" két napig gondolkoztam rajta, honnan ilyen ismerős ez a pasi, mire rájöttem hogy talán gyorsabb lenne megnézni imdb-n. Ha épp álltam volna véletlenül, tuti seggre ülök. A Dirty Dancing 2. Havana Nights babaarcú Javier-je magára szedett több mint 10 évet meg némi borostát. Ez bizonyára csak engem ért meglepetésként, de én biza' egyszerűen nem vagyok hajlandó tudomást venni arról, hogy az a film már olyan régi. Olyan rég kezdtem volna a gimit? Lehetetlen. Kész, én megyek vissza a sarokba sírni.

Donnie Yen sokaknak volt meglepetés; nekem nem volt új arc (az Ip Man filmeket pl. a kezdetektől követtem, bár érthető, ha nem mindenki néz kínai filmeket a Wing Tsun kung-fu kialakulásáról, nekem sem magamtól jött az ötlet :D) Mondjuk nekem ez a vak harcművész karaktertípus, mint Chirrut, már kicsit klisés Daredevil meg leginkább Toph Beifong után, de ennyi még belefér, egye fene.
Jiang Wen viszont szerintem el van nyomva mellette, pedig egyenrangú karakterek lennének. Kicsit kevés szerepet kapott szerintem Baze ahhoz képest, hogy hányszor megmenti mindenki valagát a háttérből.

Riz Ahmed-en is gondolkoztam, honnan olyan ismerős az a gyáva képe :D Aztán most jöttem rá, hogy az Éjjeli féregből. Bodhi Rook is hasonló ahhoz a karakteréhez kicsit; kezdetben csak a saját irháját akarja menteni, de legvégül kész feláldozni magát a közjó érdekében. Az elején szerintem elég idegesítő, de végső soron mégis örülök neki, hogy egy ilyen tök hétköznapi, halandó ember is van a naaagy hősökkel, ezzel tud a legjobban azonosulni a közönség szerintem.

És akkor a gonosz, aki nem is gonosz...
Mindenki jól ismeri már Mads Mikkelsen-t - engem kivéve! Igen, a vízcsapból is ez a pasi folyik, de nem, én nem láttam sem a James Bond filmet, sem a dr Strange-et és nem, még csak Hannibált se nézek, pedig a fél világ azt nézi, tudom! Úgyhogy legalább elvárások nélkül tudtam beülni a filmre.
Át tudtam érezni Galen Erso fájdalmát, hogy szívesebben barbie-zna a tanyán a kislányával minthogy élére vasalt birodalmi göncökben parádézzon a Halálcsillag építésén. De nem, annyira nem tudott a pasi alakítása meggyőzni, hogy elkezdjek Hannibált is nézni, nincs az a pénz... :D

Mi az, amitől sokkal bátrabbnak nevezhető ez a SW film, mint a többi?
Kivették a meseszerűséget belőle.
Ebben a filmben nem minden fekete és fehér, nem mindenki csak hős vagy csak ellenség, hanem kicsit összemosódnak ezek a határok. Nem rohangálnak a jedik makulátlan fehér köpenyben. A lázadók közt is akadnak viszályok, rossz döntések, parancsmegtagadás - ugyanekkor a sötét oldalon is van olyan, amik már-már majdnem szánunk. (Orson Krennic igazgató? Igen, bolygókat akar elpusztítani ami nagggyon nem oké, de egészen szánalmas, ahogy kidolgozza a Birodalomért a nem létező lelkét is, és mégis mindig csak a seggberúgást kapja azoktól, akiktől az elismerést várná.)
Ennek az összemosódásnak egyébként szerintem K-2SO egy átprogramozott birodalmi droid a legszembetűnőbb példája. (Mert iiigen, minden Star Wars filmbe kell egy robot.) Ő olyan, mintha ezzel a karakterrel szájbarágósan akarnák ezt az egész morális szürkeséget elmagyarázni az írók. Úgy néz ki, mint egy birodalmi droid, de a lázadókkal van. Ez tök jól rávilágít a fentiekre szerintem.

Letöltő linkkel egyelőre nem szolgálhatok, de még adják a mozik, hajráhajrá! :)


Share/Bookmark

Műfajalkotó darab. A Mystic Messenger érdekes keveréke a klasszikus visual novel-eknek, az otome game-eknek, és még erre behozták a chat-elős lehetőséget. A Cheritz, egy kicsi de annál lelkesebb csapat hozta össze, akik valami újat akartak csinálni. 

Hát, bejött nekik. Nem is számítottak rá, hogy két hónap alatt egymillióan fogják letölteni a játékukat (úgyhogy egy ideig nem is volt játszható a nyáron a szerverek túlterheltség miatt és napok alatt kifogytak a VIP csomagokból is >_<) De nem csak az alapötlet újszerű, hanem a megvalósítás is.
Ahogy a karakterek szinkronhangot kapnak.
Ahogy számtalan végkimenetele van a játéknak a már unalmas 'jó' és 'rossz' befejezés helyett. 
És az, hogy egy szereplőre több összegyűjthető kép jut, mint egy SWD játékra összesen (pedig azok nem kispályások, de az utóbbi időben botrányosan lustulnak és drágulnak elfele)
 Annyira érezni ezen a játékon, hogy nem egy nagy cég futószalagon kidobott játéka, hanem szívvel-lélekkel dolgoztak rajta a készítők... :)

A történetről: 
Főhősnőnk telefonján fura üzenet jelenik meg egy fura chat-es alkalmazásban. Egy Unknown (Ismeretlen) nevű felhasználó kezd el irkálni neki (aki amúgy egy hacker; ijesztően jól meg van csinálva a jelenet, elkezd remegni a kép a telón, elfeketül a képernyő, aztán elkezdenek csorogni a zöld betűk mint a Mátrixban meg minden :D)

Az ismeretlen felhasználó azt írja, talált egy telót egy állomáson, amiben nincsenek telefonszámok vagy előzmények, csak ez az app van rajta és egy cím elmentve. Szeretné megtalálni a tulajdonost, de ő nem tud elmenni a címre, mert külföldön tartózkodik. Ezért elkezdi fűzni a csajt, hogy menjen el ő a címre megkeresni a tulajt.

Persze ki az a hülye, aki csak úgy rábólint, hogy elmenjen egy ismeretlen címre? Nyilván el lehet kezdeni vitatkozni az ismeretlennel... és itt meg is lehet kapni az első rossz ending-et, ami szerintem rekord, mert minden más játékban legalább egy napot játszani kell, hogy befejezést kapjunk :D Viszont ha szeretnénk kimaxolni a játékot (márpedig persze hogy szeretnénk ;-), akkor rábólintunk, hogy elmegyünk arra körülnézni, végül is fényes nappal van és nem valami rossz környéken van a cím.

Na de: az apartman üres (pontosabban: lakója nincs, de dokumentumokkal tele van), az ismeretlen eltűnik és helyette megjelenik a chat-en hat ember, akik épp egy tök más beszélgetés közepén vannak. Teljesen össze vannak zavarodva, hogy mint keres ott egy idegen, miközben az egy privát app és le sem kellett volna tudnia tölteni. Nyilván mindenki gyanakvó... de leginkább nagyon összezavarodott. 

A következő 11 nap arról szól, hogy kiderüljön, ki csalt arra a címre, miért vont be ebbe a chat-be és leginkább: miért?
Mert nyilván semmi sem véletlen, minden egy nagyobb összeesküvés része...

Ki a hat idegen?
RFA tagok. Az RFA egy baráti társaság, akik jótékonysági partykat szerveztek, míg Rika, az alapító hölgyemény (akié a szóban forgó apartman) meg nem halt. Pontosabban: el nem tűnt. A teste ugyanis soha nem került elő. 

Tagok (a számozás fontos, de erről majd bővebben később):

0. Jihyun, akit mindenki csak V-ként szólít: Rika vőlegénye. Ő egy fotós, de kezdi elveszteni a látását. Képeiből Rika sok erőt merített; egy galériában ismerkedtek meg. V a legrosszabb időkben is kitartott Rika mellett (a csajnak depressziója meg mindenféle mentális betegsége volt, ennek ellenére nagyon szerette), azóta is mélyen gyászolja.

1. ZEN, polgári nevén Ryu Hyun: feltörekvő musicalszínész. A nárcizmus mintaképe. Szelfifüggő. Mindezek ellenére sokat görcsöl azon, hogy nem akarja, hogy a külseje miatt ismerjék el, hanem szeretné, hogy tehetsége miatt értékeljék. Allergiás a macskákra (és igen, ez fontos :D)
Úgy került az RFA-ba, hogy Rika nagy rajongója volt és kezdőként sokat támogatta.

2. Yoosung Kim: Rika unokatestvére, egyetemista diák. Egy naiv, ártatlan kis cukorborsó. Jó tanuló volt, de Rika eltűnését nem tudja feldolgozni és most számítógépes játékok függője. 

3. Jaehee Kang: egy vezérigazgató titkárnője; álma, hogy saját kávézót nyisson és utazgasson, de elkapta a vállalati gépezet és nem tud szabadulni. Jó úton van afelé, hogy halálra dolgozza magát. Egyetlen vigasza, hogy ZEN musical-jeit nézi DVD-n éjszakánként. ZEN legelszántabb rajongója.

4. Jumin Han: az említett vezérigazgató. Milliárdos, de nem boldog. Apja alapította a céget, és sokszor látta, hogy az emberek csak a pénz miatt akarnak közel kerülni hozzájuk. A nőkben sem bízik, mivel apjának minden héten más barátnője van. Az egyetlen nő akit szeret, az III. Elizabeth, a macskája. Betegesen oda van érte, ami miatt ZEN sokszor be is szól neki. (Ők ketten mint a tűz és a víz.) Rika és V voltak az egyetlen barátai még gyerekkorából, így került az RFA-ba.

5. Seven, úgy is ismert mint: 707 vagy Luciel Choi - de még az utóbbi sem az igazi neve. Egy titkos ügynökségnek dolgozó hacker (a félreértések elkerülése végett: ő jófiú, nem azonos az őrült hackerrel!) Folyton ontja magából a poénokat, mindig vicceskedik, de ez csak a felszín, ezzel próbálja elfedni a depresszióját (gyermekkori bántalmazás, elszakított ikertestvér, mindenféle van a múltjában, aminek nem kellene lennie). Kapcsolata az RFA-val és Rikával bonyolult, de ott kezdődött az egész, mikor V segített neki és öccsének kimenekülni az alkoholista anyja karmai közül. 
Szóval adott egy rakás normálisnak tűnő, de valójában sebzett karakter, bonyolult előélettel és kapcsolati hálóval, és ebbe a zűrzavaros helyzetbe cseppen a játékos. 11 napunk van, hogy kibogozzuk a szálakat, és segítsünk egy új party-t megszervezni.


Miért fontos számozás?
Mert ez az ajánlott olvasási sorrend. Ha egyből Seven sztoriját kezdené az ember, akkor helyből lelőné az összes poént és rájönne az összes rejtélyre. Viszont ha ezt a sorrendet betartjuk, akkor lesz a legélvezetesebb a játék, ugyanis akkor minden sztoriból mindig egyre több információmorzsát kapunk, és magunk tudjuk összerakni a darabokat, mint egy jól megírt krimiben. (A játék egyébként védi a rossz sorrendtől a kezdő játékost, az utolsó két karaktert ugyanis nem lehet azonnal feloldani!)

Felület:
Legfelül elérhető minden karakter profilja, és akár csak a valódi emberek a fb-on, ő is mindig frissítik az állapotukat, borítóképet cserélnek stb stb

Kis ikonok fentről lefelé:
1. fotóalbum (mint említettem, ritka sok összegyűjthető kép van!)
2. e-mail-ek (ezeket a leendő vendégektől kapjunk; minimum kettőre nekik szimpatikus választ kell adjunk, akkor jönnek el a jótékonysági party-ra)
3. vendégek profilja (mert ilyen is van)
4. help / hibajelentés a Cheritz felé

Nagy ikonok: 
1. sms-ek; ha valamit nem a nyilvános chat szobában akarna veled valaki megbeszélni. Tök vicces mikor napközben becsipog a telefon, én meg csak reménykedek hogy senki nem kérdezi meg ki volt az, mert olyan gáz lenne azt mondani, hogy a képzeletbeli koreai barátaim :)
2. hívásnapló (jellemzően a chat-ek után hívnak; ha kihagyod, vissza lehet hívni őket, plusz infó: a hívásokhoz koreai szinkronszínészek adják a hangjukat, de végig feliratozva van angolul + természetesen a válaszlehetőségek közül is angolul lehet választani)
3. chatszobák (a játék szíve és lelke; napszaktól függően változnak)


Amit vártam a játéktól: 2D-s szépfiúk kedves sms-eket fognak küldözgetni
Amit kaptam: küzdelem az életemért, hogy az őrült hacker el ne kapjon; közben pár nap alatt össze kell rakni egy party-t és rendbe kell szedni ezt a sok lelki beteg karaktert :D

Nekem abszolút pozitív csalódás volt; szeretem ha nem egyszerű egy játék története, hanem némi agymunkát is igényel; nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki valami frissre vágyik a megszokott otome game-k mellett. Google Play áruházból ingyen le lehet tölteni: https://play.google.com/store/apps/details?id=com.Cheritz.MysticMessenger&hl=hu


Share/Bookmark

Hadd kívánjak mindenkinek nagyon boldog új évet egy rénszarvas agancsos dr. Sajtos McRoyal-lal. Viccet félretéve, tényleg Royal a neve. Mert hát olyan mint egy kis királyfi. Meg ütős, mint a vodka, mikor az emberre ugrik mind a 20 kilójával. 
Ő egyébként a legjobb dolog ami 2016-ban történt a Yuri on Ice mellett lololololololololol
Tavaszi baba, de mikor kicsi volt, akkor túl elfoglalttá tett ahhoz, hogy legyen időm posztolgatni róla :D Talán majd idén. Azt azért nem mondom, hogy kutyanevelési tanácsokat fogok osztogatni a blogon. Magam is sötétben tapogatózok még :D 


Share/Bookmark

Nem itt kaptam, hanem dA-n, úgyhogy gondolkoztam is rajta, közzétegyem-e itt. Végül aztán úgy vagyok most épp vele, hogy talán másoknak is segíthet, úgyhogy íme, olvassatok, okuljatok. 


Amit az íróról és a háttérről tudni kell: 30-as, mexikói, biosz-kémia tanárnő (már ez magában csodálatos, ahogy ilyen emberekkel akadok össze a neten, akikkel tuti sehol máshol)


A hölgyemény, akiknek kikockáztam a nevét, rátalált az otome game-ek világára, csak meglehetősen gáznak tartotta, hogy ennyi évesen, reálos tanár létére anime-szépfiús randiszimulátorokkal játszik. Aztán meglátta, hogy én, aki ugyan még épp nincs harminc (szerencsére, habár vészesen közelítek :"D) és nem is reálos tanár vagyok, de azért mégis csak tanár volnék (ha az volnék, és nem mindig valami más munkakörben dolgoznék :"D), na szóval én, az elég hasonló helyzetben lévő bajtárs nem pörög azon, hogy ezekkel játszani a mi helyzetünkben gáz-e vagy sem. És emiatt baromira megörült nekem, és erőt merít ebből ahhoz, hogy elfogadja magát. 

Aztán leírtam neki, hogy ez a nagy önfelvállalás nekem sem jött egyik percről a másikra. Hogy mikor bekerültem eme addiktív csodálatos műfaj fandomjába, én is hasonlóan éreztem magam. Futottam pár kellemetlen beszélgetésbe ezen hobbim miatt családtaggal is, meg amúgy is: magamtól is úgy éreztem, hogy hát - ne kerteljünk - gáz vagyok. Csakhogy elfojtás helyett felmásztam tumblr-re és dA-ra, ami szerintem a két legliberálisabb közösség a neten és ott aztán kedves felhasználók kikúráltak, hogy nekik aztán tőlem sokkal gázabbnak kellene érezniük magukat, de nem teszik már. Hogy még tőlem idősebben is játszanak ilyennel. Hogy még fiú létükre is játszanak ilyennel. Satöbbi. 

Szóval jó tanácsok az új évre:
- hagyjunk mindenkit azt nézni, azzal játszani, amivel akar. 
- vannak még a neten olyan közösségek, ahol nem csak a trollkodás megy, hanem segítőkészek is az emberek, inkább ezeket látogassuk, mint trollkodjunk
- KEEP CALM AND PLAY OTOME GAMES! :D a kövi posztban ajánlok is egy újat ;)


Share/Bookmark

"Kapjátok be gyíkok, én leléptem..."
Mondanám legszívesebben minden kedves volt főnökömnek, mert egy jól megválasztott klasszikus South Park idézet bárhol megfér. 

A következő szavakat hallani sem akarom most egy jó darabig, de lehet örökre allergiás maradok rájuk: értékesítés, marketing, ügyfélszerzés. Eddig bírtam a versenyszférát. Leléptem egy felsőoktatási intézménybe az irodisták békés életét élni. Igen, jól írtam, békés; én eddig csak rácáfolni tudok a közalkalmazottak szörnyű életéről szóló híreknek, mind az idegrendszeremet, mind a pénztárcámat alapul véve. Talán kicsit több időm lesz most már olvasni/írni/mindenfélét is csinálni, mint mikor egész éjjel céges adatbázisokat tapostam ki magamból.


Share/Bookmark

Egy újabb nem mindennapi történet Ryohgo Narita tollából. Szintén kismillió különböző cselekményszál van, de legalább nem ugrunk kontinenseket és évszázadokat, mint a Baccano esetében :D Megpróbálom az elején kezdeni. 

Ryugamine Mikado egy átlagos középiskolás srác, egy kisvárosból. Olyan mint te vagy én voltam; semmiféle szuper ereje vagy különleges képessége nincs, viszont beleunt a mindennapokba - mint az megesik néha az az átlagemberrel, veled is, meg velem is. Baromi egyszerű vele azonosulnia a nézőnek.
Fogja magát, elköltözik Tokióba, hogy egy suliba járhasson gyerekkori barátjával, Kida-val. A srác egy örök optimista csajozógép (legalább is próbál az lenni, de nem nagyon megy neki xD) Hozzájuk csapódik még a csendes, szerény Anri-chan, akibe szinte azonnal bele is szeret Mikado (közeledni persze nem mer hozzá; édes kis balfék mindkettő)

A probléma ott kezdődik, hogy mindhármuknak van valami rejtegetnivalója. 
Egy baráti háromszög pedig nem tűri túl jól a titkokat. 

Mikado alapított egy netes bandát unalmában, aminek felügyelete kicsúszik kezei közül és egyre durvább dolgokat művelnek a tagok a városban. Egész addig fajulnak a dolgok, hogy a városi bandaháborúban a Dollars lesz a legnagyobb, szín nélküli banda.
Kida a Sárga Kendők vezetője, akik szintén a bandaháború kiemelkedő szereplői.
Anri-ban pedig egy kard (igen, egy kard), a Saika él - és beszél hozzá, mindenféle negatív dolgokat. 
És ők mindezt nem tudják egymásról. 

Mindezzel párhuzamosan feltűnik: 
...Celty, a fej nélküli motoros, alvilági szállító; halhatatlan kelta tündér, ki elvesztett fejének keresése során bejárta már a világot, de bizonyos okokból kifolyólag Tokióban telepedett le. Félelmetes legendák keringenek róla, de az üres bukósisak és fekete bőrruha alatt egy cuki csaj rejtőzik. Imádni való karakter; mesterien bánik kaszájával és elképesztő természetfeletti erőt birtokol, de amint hazaér és belebújik rózsaszín mamuszába megmutatja valódi én-jét: ugyanúgy tele van bizonytalansággal és álmokkal, mint bármely más fiatal nő. 

...Shinra, akinek "kissé" bohém tudós apja bukkant rá még sok-sok évvel ezelőtt egy hajón Celty-re; ahelyett hogy eladta volna a természetfeletti lényt, egy pár vizsgálatért cserébe befogadta, mint családtagot. Shinra akkor még gyerek volt, Celty pedig halhatatlan, így nem volt gond, hogy Shinra halálosan  (haha :D) beleszeretett még kisfiúként. Idővel hozzáöregedett. Azóta is rendületlenül üldözi Celty-t szerelmével :D
Ha épp nem főállású hősszerelmes, akkor alvilági doktor. (Igen, azokat tákolja össze, akik bizonyos okokból kifolyólag nem sétálhatnak csak úgy be egy kórházba sérüléseikkel...)

...Shinra gyerekkori barátja Izaya és Shizuo. Őket nem lehet külön tárgyalni.
Izaya egoista, manipulatív, szereti ő irányítani a szálakat a háttérből. Ilyen személyiséggel nyilván neki sincs afféle rendes, polgári foglalkozása :D Információbróker. A város szeme és füle.
Meg akarják ölni egymást Shizuoval valami ezer éves ürügy miatt. (Legalábbis a hivatalos verzió szerint. A rajongólányok által támogatott verzió szerint viszont túl sok a szexuális feszültség köztük, amit nem képesek feldolgozni és ezt fojtják agresszióba. Őket csak az motiválja, hogy egymással végezzenek. Ha belegondoltok, az egyik halálával értelmetlenné válna a másik élete. Ez mélyen, valahol baromi mélyen nagyon romantikus, nem??? :")
Shizuo - bizonyos okokból kifolyólag, melyeket most szintén nem részleteznék - csapos-pultos ruhában járja a várost... pénzbehajtóként. Mindennek ellenére utálja az erőszakot - csak hát na, így hozta a sors... :D
(extra móka: vadászd a háttérben a városban repülő kólaautomatákat. 1-2 rész múlva mutatni fogják másik szemszögből is, és világossá válik, akkor épp miért akarta vele lecsapni Shizuo Izaya-t :D Alkalmanként autó, motor is repülhet. Igen, az is ő volt xD)
 
...Namie, az öccse Seiji, és barátnője Mika. 
Namie jelenleg Izaya asszisztense, de valaha egy gyógyszerkutató vállalat vezetőségi tagja volt, akik Celty fejét birtokolták. Ennek köszönhetően Seiji is látta egy nap a fejet - és bizony halálosan (ismét haha :D) beleszeretett. Beteg? Az, de lesz még betegebb is. Mika átoperáltatta az arcát olyanra, csak hogy Seiji szeresse. (Persze nem csak úgy alapból, hanem egy fura "baleset" után, amikor megsérült az arca. Nem fogok spoilerezni, de nem mindennapi egy eset :D)
Lesz még betegebb? Igen. Namie szerelmes a saját öccsébe. És nem, ebben a háromszögben nincsenek titkok, ők bizony mind tudják a másikról, milyen perverz beteg állat. Szerintem a legjobb az lesz, ha ezt a szálat itt inkább lezárom :"D 

...Kadota, Togusa, Erika és Walker: az elválaszthatatlan csapat a már oly sokat látott furgonban :"D
Ők a minta-bandatagok. Kadota, a vezér megfontolt, kedves, erős; mindig a gyengébbek segítségre siet. Togusa (mint a banda többi tagja) szintén a jófiúk táborát erősíti, de neki vannak extrém kirohanásai, főleg ha arról van szó, hogy karcolás érte a furgont. (Az mennyire gáz ha azóta is minden szürkészöld furgonról a városban a DRRR jut eszembe? :D) Erika és Walker nem ezen a világon élnek; két otaku (=durván anime és mangafan. A sorozatban számos utalás található általuk másik animére/lehet látni hogy bizonyos létező képregényeket olvasnak, stb. :)

Ennyi fura karakterből nyilván nem lehet egy normális, ártatlan történetet kihozni - de hát nem is ezért szeretjük annyira Ryohgo Narita-t. Kicsit beteges, kicsit kesze-kusza, de összességében mégis nagyon jól van megírva, mert a végén minden egyes szál a helyére kerül. Imádom. És tudjátok mit imádok még annyira? A zenéjét... *---*

Első opening: THEATRE BROOK - Uragiri no Yuuyake.
Ez a zene valami elképesztően halál laza. Kicsit alter, kicsit rock&roll, kicsit függőséget okozott nálam. (Egyike azok kevés zenéknek, amik évek óta nem kerülnek törlése ha a telefonomon selejtezek.)  
 
Második opening: ROOKiEZ is PUNK'D - Complication
 Amúgy is a szívem csücske ez a zenekar, persze hogy imádom ezt a számot is. Ha az életem egy film lenne, biztos hogy ez lenne a főcímzene benne. Ez a zene szerintem olyan mint egy nyári vihar. Kicsit felkavar, de azért jól eső érzést hagy maga után. Meg aztán szerintem olyan is ez a dal, mint ez a kép:

Nekem mindig ez jut eszembe róla. A Durarara is körülbelül ez; egy átlagos, szürke nagyvárosban érdekes "színfoltok" bukkannak fel minden egyes új karakter megjelenésével. (Esküszöm nem szívok semmit, nem azért mondok ilyen furákat; az egyetlen szer amin élek az a kávé :D)

Harmadik opening: OKAMOTO'S - Headhunt
Beindul az ember lábában tőle a boogie; hozza ugyanazt a lazaságot mint az OP1. Én nem is értem hogy tudtak ennyi jó zenét összehozni mindössze 3 évadra (ennél sokkal nagyobb költségvetésű animéknek sem szokott menni, csak azért mondom.)

Manga: a történet alapvetően light novel (sajnos angolul nem nagyon elérhetőek a könyvek), mangaként pedig nem jelent meg minden story arc, mangareader.net-en lehet bizonyos egységeket találni belőle
Jó szórakozást :)


Share/Bookmark